Eljön hozzád, egyszer, kétszer, sokszor.

Füledbe suttog, de lelkedben szól. Életre szóló utazásra hív téged.

Nem hallod, ha nem akarod hallani. Elmenekülhetsz, elutasíthatod, ám ő újra s újra eljön. Nem hagy neked békét.

Akik egyszer hallották hangját, akiket egyszer megérintett, azok sosem szabadulnak.

Szépséges és kegyetlen. Várja és követeli az igent.

Rá kell lépned az útra, és ha az első lépést megtetted, nincs többé menekvés.

Utadat senki nem fogja annak látni, ami.

Mihaszna vándor leszel és magányos hős. Megaláz és felemel mindennap.

Napfelkeltétől napnyugtáig mész, van, hogy éjszaka is. Görnyedten és egyenesen, megszégyenülve és büszkén. Lépéseid jutalma tőrdöfés, véred és könnyed hull. A sebhelyre csókot ad, véred, könnyed virágot öntöz.

Szereted, s néha gyűlölöd.

Néha makacsul egy helyben maradsz, mert vissza nem fordulhatsz, azonban ő tovább noszogat, nem tudsz neki ellenállni s a következő hajnal már újra az úton ér. Megpróbálhatsz letérni róla, ám az új ösvény végén is ő áll.

Ő a kielégíthetetlen, könyörtelen szerető, akit az első csók után képtelen vagy elhagyni.