Egy elveszett lélek.

A tenger mélye. A kőzetek és iszap ölelésében egy elfeledett kor emlékei. Az áramlatok egy köpennyel játszadoznak, mely valamikor régen egy földön rekedt angyalé volt.

Egy rejtőzködő lélek.

Fegyverek. Matt fekete fémből, narancsdíszítéssel. Egykor egy isten levedlett bőréből készítették őket. Az isten egy fekete kígyó alakjában jelent meg akkor. Azóta senki se tudja, merre lehet.

Egy megtört lélek.

 A fegyvereket egy démon használja. Még emberként megölt ellenségeit irtja, akik bosszúra éhesek.

Egy eltévedt lélek.

Egy ember, aki a mindennapok árjában sodródik mindaddig, míg bele nem dobják a változás vizébe.

Amikor a változás megérinti az embert, találkozik a démonnal. Emberi teste magára ölti a démon jeleit. Az új áramlatokban sodródva lelkük összefonódik.

Ekkor egy ismeretlen helyen előbújik barlangjából a kígyóisten. Csókot ad az ember-démon homlokára, neki ajándékozva erejét, lelkét. Pikkelyek rajzolódnak ki a démoni tekintet körül és kúsznak fel az emberi karokra. Furcsa tetoválás, mely egy istent rejt.

A köpeny kiszabadul az iszapból és hozzájuk repül. Vállukra terül és ragyogó, fekete szárnyakká bomlik, melyben a rég meggyilkolt angyal él tovább.

Így lesz a négy lélek egy-ség. Az újhold, mely sötét ugyan, de ígérete a fénynek. Remény a legsötétebb órán.