Ez az a téma, ami az ó, baszd meg, még mindig itt tartunk? reakciót húzza elő belőlem. Nem, nem akkor (itt most az arra érzékenyek hunyják le szemüket), amikor tudományosan, a megismerés céljával beszélnek a gender témáról. Akkor, amikor mindenhonnan az a szenny ömlik rám, amiben boldog-boldogtalan kihirdeti, miért egy nagy rakás fos a másik nem, ostorozzák, hogy mit nem csinál jól, miért olyan, amilyen, pontosabban amilyennek az író, beszélő látja. Szerintem sejtjük, miről vartyogok itten, nem cifráznám tovább. Akkora hisztit csinálnak ebből, amit egy városnyi elkényeztetett óvodás és nyűgös bébi se tudna túl üvölteni.

Ha stílusosan és nagyon röviden akarnám megfogalmazni véleményem, akkor ugyanazt mondanám, amit annak idején az alig tíz éves I kisasszony a szüleinek. „Ez az egész értelmetlen, hisz mind emberek vagyunk.” Hozzá kell tegyem, hatása a nullával egyenlő volt. A szülők együtt tökéletesen reprezentálták az egymásra acsarkodó, a másikat gúnyoló, ledegradáló összes férfi és nő típusát a nap huszonnégy órájában. Profi módon tették ezt, mindenféle kétely, fennakadás nélkül.

Az, amit ők ketten csináltak kimerítette a bántalmazás fogalmát, pedig fizikailag sosem történt semmi. Azok a kedves emberek, akik ezeket a cikkeket legyártják, akik állandóan így beszélnek a másik nemről ugyanúgy tekinthetők bántalmazónak. Elhiszem, sőt tudom, hogyha bántottak minket, akkor az egy nagyon mélyen berögzült tapasztalat, melyet akár öntudatlanul is rávetítünk a csoport többi tagjára (a többi férfire, nőre, szülőre etc.). De szép lassan túl kell lépni ezen és szem előtt tartani, hogy emberek vagyunk, mindenki külön egyéniség és nem egy csoport uniformizált egyede.

Persze, ez úgy nem megy, hogy közben akár mi magunk, akár mások előszeretettel határozzák meg, milyennek kell lenni egy férfinak, milyennek a nőnek. Már miért kéne bármilyennek lennie? Majd azt ő eldönti, mivel szeretne foglalkozni, kivel szeretne élni, milyen életet szeretne teremteni magának.

Nem akarom sokat tépni itt a szám (meg éhes is vagyok). Summa summarum: hagyjuk már békén a másikat! Teljesen mindegy mi van a lába között, ő egy emberi lény! S mint ilyen így igen, lehet egy büdös bunkó, egy bántalmazó szemétláda vagy akár épp egy ilyentől szenvedő bántalmazott. Az, hogy valaki férfi, avagy nő egy biológiai jellemző, olyan, mint a bőr-, szem-, hajszín, az orrod formája. Van és kész, olyan, amilyen. Minden mást már mi emberek pakoltunk rá az évszázadok során a saját szűkebb/tágabb látókörünk alapján. A genderkutatást pedig épp azért tartom fontosnak, mert segítene megérteni ezeket a rétegeket, s talán létrehozhatnánk valami jobbat.

Ao elköszön és üzeni: Akár férfi, akár nő vagy, a lényeg: milyen vagy embernek.