Nagypapa volt a tündérek egyik legjobb kovácsa. Messzi földről is érkeztek hozzá harcosok, hogy új fegyvert készíttessenek, vagy a régit javíttassák meg.

Nagypapa sokszor elmesélte, hogyan lett belőle a legjobb kovács. A történet szerint egy kardszellem tanította meg mindenre.

Ez a kardszellem nem máshoz, mint a hírhedtté lett Bukott Hőshöz tartozott egykoron.

Sokáig szolgálta a nőt, aki a legjobbak közé küzdötte fel magát. Sokáig hűen kitartottak egymás mellett, ám a nő kezdett megváltozni, miután sikert sikerre halmozott. Elméjét megszállta a hatalom imádata, olyannyira eluralta, hogy egyre többször vonta ki kardját és egyre többször ölt. A kardszellem hiába figyelmeztette, hangja már nem ért el a harcoshoz.

Egy nap a nő egy ártalmatlan gyermeknek szegezte kardját, amiért az elé állt, hogy megvédje apját a kivégzéstől, ami súlyos büntetés egy kis kenyér ellopásáért. A kardszellem megérezte, társa megszűnt harcos lenni, gyilkossá vált. Leszúrta volna azt a kisfiút, ha a szellem nem töri el a pengét, megfosztva a nőt erejétől.

Hagyta, hogy társa elmeneküljön a kard nélkül, melyet később újra éppé varázsolt. Amikor évekkel később új társa oldalán tudomást szerzett róla, hogy a nő folytatta rémtetteit, úgy határozott, véget vet ennek.

Új társával meglelték a nőt, megpróbálták elfogni, ám kudarcot vallottak. A kardszellem azonban nem akarta ismét futni hagyni egykori társát. Úgy érezte, az ő felelőssége, hogy megállítsa a gyilkost, akivé lett. Kiröppent új társa kezéből és átdöfte a nő szívét.

Napokig hevert ott a porban utána, mikor Nagypapa rá talált. Megtanított neki mindent a kardokról, ám abba sosem egyezett bele, hogy új társat kapjon. A mai napig a falon függő kardban alussza örök álmát.

Mivel manapság már ritkán látni kardszellemet, sokan próbálták felébreszteni és engedelmességre bírni, miután tudomást szereztek róla, köztük apja is, azonban senki sem járt sikerrel. Nagypapa szerint ez azért van, mert ma már igen ritkák a harcosok. Jó ideje már ő sem lép be a kovácsműhelybe.