Nem, nincs gyerekem és nem képzelem magam hercegnőnek, őfensége nem más, mint a Hime nevezetű cicám, immáron macskám. A birtokos jelző senkit se tévesszen meg, szó sincs itt tulajdonlásról. Maximum ő hisz engem a tulajdonának, és ennek bizony vannak olyan idegesítő hozományai, mint az állandó hajnali kelés, de nehogy azt hidd, hogy legalább mindig egy időpontban kezdi el rágcsálni a lábujjam, netán mászik az arcomba.

Őfelsége még csak egy apró bolhazsák volt, visszahajlott, napégette fülekkel, amikor utamba került. Éppen a kocsim a papírjait akartam elintézni, aznap odáig nem jutottam el. Helyette szert tettem erre a szőrgolyhóra, aki már akkor sem hallgatott rám és nem volt hajlandó elhinni, hogy jót akarok neki. Még meg is harapott, amíg a kezemben tartva utána kérdeztem az egyik ott lakótól, nem hiányzik-é valakinek egy cica? Nagy nehezen hazavittem, adtam neki egy kis szalámit, más nem nagyon volt otthon. Simán befalta, aminek örültem, mert addig nem tudtam, vajon fogyaszt-e már szilárdat? Mivel a menhely esélytelen volt, hát úgy döntöttem, megtartom, így viszont az egész nap azzal telt, hogy beszereztem egy tetanuszt, némi macskakaját, almot, alomtálcát, hordozót, majd elszállítmányoztam őapróságát az állatorvoshoz. Szóval feláldoztam egy egész napom és nem kevés pénzem, hogy aztán még sokáig hozzak hasonló áldozatot, mint mondjuk a saját életterem beszűkülése, az állandó életveszély, hogy hasra esem a szertehagyott játékaiban és a mindent elborító cicaszőr. (Nem kell aggódni, szerintem totál megérte.) Ne fintorogj! Szoktam takarítani, de ha mindennap porszívóznék, az is kevés lenne. Ez annak is betudható, már azon kívül, hogy a macska az rendszerint ilyen bundás lény, hogy eme példány nem nagyon szereti a fésülést, a vizet meg egyenesen utálja, jobban, mint egy megrögzött alkoholista. Ez utóbbi tény ugyanakkor nem akadályozza meg abban, hogy minden fürdésem alkalmával ott brékeljen a kád szélén azt mérlegelve, ha még jobban kinyújtom a mancsom, vajon beleesek vagy sem?

Mitől szabálytalan ez a macska? Biztos nem azért, mert tojik rád nagyívben, ameddig nem akar szeretetet, addig simogatás sincs, ellenben amint ő úgy óhajtja, te leszel a párnája, amin dagaszt és alszik. Természetesen az, hogy nekem alkalmas-e az időpont, kényelmes-e, hogy az egyik, netán mindkét kezem lefoglalja, cseppet sem érdekli. Hasonlót valószínűleg sokan tapasztaltak már egy macskától.

Mitől nem macska akkor ez a macska? Ugatja a legyeket, vadássza a legyeket, elkapdossa őket, imádja a sajtot, utálja a halat. Egy jó ideig mókusnak képzelte magát, és eldugdosta a labdáit, de olyan jól, hogy kezdtem úgy vélni, a lakásunk tán a Bermuda háromszög, esetleg különböző dimenziókhoz nyílik belőle átjáró. Habár időközben felfedeztem e rejtekhelyet és már ő is csak gyűjtögeti, nem rejtegeti labdáit, egereit, a mai napig nincs meg egy labdája és egy egere. Egykori dugihelye a szekrény mögötti és alatti kis ficak volt, így nagy esélyt látok arra, az elveszett párák Narniában ragadtak.

Bármit mondjanak róla, mit fog vagy nem fog csinálni, ő tuti az ellenkezőjét fogja tenni. Példa 1: Állateledel meg miegyéb bolt. Gondolám, veszek neki valami játékot is. Volt egy tollas valami, de morfondíroztam, mi van, ha megeszi a tollakat? Az eladó közölte a megfejtést dilemmámra: a macska nem eszik meg mindent. Tényleg nem, csak bármit, ami a szája ügyébe kerül és nem hagyma vagy kávébab. E két dolog valami olyasmi lehet számára, mint fokhagyma a vámpírnak, szenteltvíz a démonnak. Minden elővigyázatosságom ellenére néhány nap múlva csak az alomban láttam viszont az egyik szép, rikító zöld tollat.

Kevésbé volt szerencsés azzal az apró pillangóval, amit még mielőtt elvehettem volna tőle, magába tömött. Marha elégedett volt magával, én viszont másnap hajnal fél ötkor arra ébredtem, hogy a macska a szőnyegen gubbaszt és hány. Mivel a következő fél órában ezt a tevékenységet folytatta bejárva a fél lakást, én bizony felcsörögtem az állatorvost és őszintén meglepődtem, amiért nem küld a jó édesanyámba, hogy szombat hajnal ötkor felébresztem. (Habár lehet, hogy csupán gondolt erre.) A pille bosszúját hamar orvosolta két szurival és mellesleg elmondta, az ő macskái is lettek már rosszul mindenféle rovar elfogyasztása után. Ennyit arról, hogy a macska nem eszik meg mindent.

Azonban a doki elképzeléseinek sem felelt meg Hime, ugyanis ivartalanítást követően, annak ellenére, hogy valami rosszízű, ezüst kulimásszal kenték be a hasát, ő dafke nyalogatta a sebét, holott állítólag azt nem szokták. Erről a macskát nem tájékoztatták, így ő csinálta. Hiába kötöttem rá ruhát, mivel a seb miatt nem lehetett túl szoros, állandóan leszedte magáról. Amikor a második átvirrasztott éjszaka után sem volt hajlandó letenni arról, hogy nyalogassa a sebet, esetleg megpróbálja kihúzni belőle a varratot, beszereztem egy gallért, amivel az orvoson túl a fél internet rémisztgetett, hogy meg fog tőle zakkanni. Semmi nem történt. Jó az első két órában beragadt nála a váltó és csak rükvercben közlekedett. Meg persze nyilván nem volt boldog, én se lennék, ha úgy festenék, mint egy parabola.

Hime tehát macska is meg nem is, mint a népmesében (vigyen ajándékot meg ne is… gondolom, többeknek ismerős), vagy ha másképp nézzük, a devianciát alapvető macskatulajdonságként kategorizálva, a legmacskább macska mind közül; aki párom szerint tőlem tanulta ezt a lázadó magatartást, miszerint neki aztán senki ne mondja meg milyen legyen.