Ez egy jó hosszú, epizódikus anime, amit egyszerűen azért kezdtem el, mert muszáj volt valami elég terjedelmes és lehetőség szerint minél kevésbé erőszakos, bonyolult történetet néznem. Egyrészt az ember időnként telítődik, másrészt személy szerint az elmúlt három évben lassan belebetegedtem ebbe a…

A második találkozásunk igazi meglepetés volt; egyáltalán nem számítottam rá, minek után a múltkorában úgy tűnt el, akár egy szellem vagy valamely látomás. Még ha meg is fordult volna a fejemben, egész biztosan nem ott és akkor várom. Már lassan véget ért a tavasz, akkor voltam egyhetes…

Csendes ember volt, nemcsak hogy nem kereste mások társaságát, kifejezetten igyekezte kerülni, bár ezt nem mindig és főképp nem mindenkivel tehette meg. Nem mintha utálta volna az embereket, voltak, akikkel törődött is, a maga módján. Azonban más volt, egy mély hasadék nyílt közte és köztük. Neki…

Történet, amelyben győzedelmeskedem mint egyszemélyes karácsonyfa ellenes frakció, vagyis hogy izé... Szóval, mindenki tudja, ehhez a karácsony nevezetű, háromnapos, önkényesen kijelölt szülinapi bulihoz, amit nem mellesleg a szeretet mámorától részegen kell eltölteni, hozzátartozik ez a…

Mi újság házunk táján? Oké, tudom, senki nem kérdezte, nyilván nem vagyok túl érdekes. Puff neki! Meg nagyjából mindennek, ami elől van és olyan helyen, ahova az új macskánk képes feljutni. Jó, annyira nem új, most olyan négy hónapos lehet, lassan öt. Nagyjából két hónapja boldogít itt minket,…

(Talán már meg sem lepődtök, hogy egy újabb macskás könyv kerül terítékre.) A könyv fülszövegének első mondatában olvashatjuk: "... ki hallott olyanról, hogy egy macska örökítsen meg emberi sorsokat, miközben elmeséli a saját nem hétköznapi életét." Én biztosan, és az is, aki olvassa a blogot.…

Az utazó, Szatoru és a sokáig kóborként élő macskája, Nana története, az utóbbi szemén át. Az elbeszélő macska nem páratlan, az ember szinte az első soroknál Natsume Souseki Macska vagyok c. regényére asszociál, már persze, ha ismeri, jóllehet az egy régebbi könyv és talán kicsit kevésbé könnyen…

Igaz, hogy már megromlott a tejszínhab, és nem is mese, de legalább jól hangzik, nem? Nem tudom, nem érdekel. Már fél tizenegy van, fent vagyok vagy öt és fél órája, aminek során nagyjából a büdös semmit csináltam, azt viszont serényen. Jó, oké, megvolt a reggeli meg elzarándokoltam a szomszéd…

Bő tíz perc alatt végzek a fürdőben és amikor kimegyek, Őfelsége még mindig Shiro ölében albérlő, füle botját sem mozgatja. Átfut rajtam az aggodalom, beteg tán, hogy nem óhajt enni? Tsukiko legalább annyira szerette ezt a macskát, mint a gyerekeinket, ha nekem itt kipurcan, nejem szelleme a saját…

Amint felébredek, rápislantok az éjjeli szekrényen ketyegő vekkerre. 5:20 van. Nem mintha nem tudnám. Már lassan három évtizede mindig pontban ekkor kelek, magamtól. Mindegy mi történik előző este, másnap 5:20-kor kinyílnak szemeim. Ennek azért volt hátulütője, főként mikor a gyerekek kicsik…