Azt hiszem, mondottam már, néha rákattanok dolgokra, magába szippant egy-egy könyv, anime vagy sorozat világa és utána napokig ez jár a fejemben. Most épp egy japán sorozat volt ilyen, valahogy nem tudok tőle szabadulni. Nyomozós, akciódús darab, nem olyasmi, amitől azt várnád, ennyire fejbe vág és szíven üt. Engem mégis totál taccsra vágott.

Valahogy a japánoknak egyébként is van érzékük az ilyesmihez, hogy olyan témákba nyúljanak, és úgy dolgozzák fel, hogy azt aztán nem lehet figyelmen kívül hagyni. Oké-oké, ebben nyilván oroszlán része van annak, hogy sok japán dolgot szeretek. Mea culpa, más meg másért van odáig. Különben is haters gonna hate… Nem igazán érdekel. Mondtam már, hogy a kedvenc háziállatom – a macskám után – a szarokrája.

A csapatnak az a dolga, hogy terroristákat fogjon el, támadásokat akadályozzon meg. Ha te úgy hiszed, terroristák csak arabok lehetnek és csak a vallás miatt gyilkolhatnak, nagyot tévedsz. Ezek az emberek nem külföldiek és bár van ideológiájuk, szimbólumuk, annak semmilyen valláshoz nincs köze. (Egyetlen esetet kivéve, ahol egy szektáról van szó.)

A célpontok politikusok vagy a családjuk. Könnyű azt mondani, nincs ebben semmi különös, de mi van akkor, ha egy velejéig romlott rendszer hatalmasai ők, akik más emberekkel ellentétben kivételt képeznek a törvény betartása tekintetében? Azt hiszed, rendőrként, ügynökként, katonaként az embereket szolgálod, pedig valójában a saját főnököd is úgy táncol, ahogy fütyülnek neki. Olyan emberek, akiknek a gyereke jó dolgában csatlakozott egy szélsőséges csoporthoz és merényletével rengeteg ártatlan embert megölt; aki helyett a titkára vitte el a korrupciós balhét; akinek a fia éli világát, miközben számtalan nőt megerőszakolt és hasonlók.

Persze, ettől még nem helyes gyilkolni (pláne, hogy ártatlanok is áldozatul esnek), viszont a kérdés megmarad, hogy lehet egy ilyen rendszert megváltoztatni? Ne legyenek illúzióink! Mocsok mindenütt van, szar emberek mindig lesznek. Ez nem vita tárgya. Az egyenlőtlenségeket sem lehet teljesen eltörölni.

Hogy érhetsz el igazi változást? Választásokkal? De az is egy rendszer, annak is vannak hibái és azt is a politikusok határozzák meg. Médiával? Van valóban független média? Tüntetéssel? Ha van egyáltalán eredménye… Megpróbálsz te is hatalmat szerezni? Mintha az olyan könnyű volna…

Csak a kérdések vannak, és sehol egy rohadt válasz, mintha egyetlen út sem lenne járható, beleértve ebbe a merényletet is, ami egyértelműen elhibázott lépés, nem csupán a morális része miatt. Még ha sikeresen le is rombolunk valamit, mit kezdünk utána? Pusztítani könnyű, az igazi kihívás egy olyan újat létrehozni, ami ténylegesen jobb elődjénél. Ráadásul már pedzegettem máskor, máshol is, az igazi változás hosszú folyamat, meg kell érnie, mint egy gyümölcsnek. Ha megpörkölöd, mint egy disznót, attól csak elég, és semmivé válik. Szóval semmivel se kerülsz előrébb.

Az is biztos, én sose érek el változást. Csak I kisasszonyban van annyi naivitás és idealizmus, hogy azt higgye, az írással, a kérdésekkel, a történetekkel bármit el lehet érni. Én tudom, hogy semmire se jó ez, mégis csináljuk, mert… Mert ez van, ezek vagyunk.

Tanulság: sose nem leszek világmegváltó…

Végül is épp elég van belőlük, csak tudnám, mire megyünk velük?