Érezted már úgy, hogy szívesen lennél valaki más? Mérted magad másokhoz?

Ilyenkor csendül fel a Bárcsak-dal.

Különböző szólamok, különböző hangszerek szólaltatják meg elérhetetlen vágyainkat. Értelmetlen vágyakat. Értelmetlen? Attól függ… Honnan nézed? Még inkább ki vagy te, aki e sorokat olvassa?

A dal mindig más, mégis nagyon hasonló. Kinyújtott kéz, mely azt a másikat akarja elérni, megfogni és magába fogadni, hozzá idomulni, olyanná lenni, mint ő, mert az, ami én vagyok nem jó. (Én nem látom jónak.)

Az alaptémája mindig ez: Bárcsak olyan lennék, mint ő. Olyan… és itt bármilyen melléknév szerepelhet. Egy tulajdonság, ami hiányzik belőlem. (Úgy hiszem, hogy hiányzik belőlem.)

Példa:

Bár egy jó barátom példáját írom most le, saját életemben is felhangzott már e dal.

Visszahúzódó lány volt mindig is. Olyan ember, akit a legtöbben a furcsa szóval jellemeznének, és épp ezért óvatos távolságot tartanának tőle, még ha nem is feltétlenül lennének barátságtalanok. Sosem volt igazán népszerű, s ez ugyan manapság már a legkevésbé sem zavarja, tinédzserként epekedve vágyott rá, hogy ez megváltozzon. Szeretett volna olyan lenni, mint azok a lányok, akiket majdnem mindenki imádott, akik úgy ragyogtak, mint a csillagok, és olyan távol is álltak tőle.

A Bárcsak-dal szomorú; és veszélyes, akár a szirének éneke. Magához édesget és elnyel. Sötét mélységekbe taszít, ahonnan nehezebb visszatalálni, mint egy labirintusból kijutni.

Ellenszere a kérdés, a kétely. Valóban vágyom erre vagy csak meg akarok felelni? Ha el is érem, boldog leszek, hasznomra válik? Ér annyit, hogy meghazudtoljam önmagam, hogy egy életre maszk mögé rejtsem arcom?

Ha úgy érezzük a Bárcsak-dal számunkra inspiráló (olykor ez is előfordul), első megjelenése után kísérletet tehetünk a kotta lejegyzésére, majd lejátszására, ezzel valósággá téve azt. Azonban a kérdések után is érdemes szem előtt tartani a tényt, nem vagyunk profi zeneszerzők, zenészek, és az élet ritka rossz karmester tud lenni, valamint könnyen lehet hamis hangszert kapunk.