Van egy szoba valahol a lelkedben. Egyetlen zongora áll benne, amelynél egy halványan derengő szellem ül. Kintről nem láthatsz be, de ő mindent lát, ami kívül van. Érzelmeid kavargását figyeli. Fájdalommal és örömmel táplálkozik. Belélegzi és magába fogadja mindet. Majd ujjain keresztül lejátssza…

Megint itt ül mellettem. Lába lelóg az asztalról, tompa puffanásokkal bombázza elmém. Újra és újra koppan a fiókon. Apró, kecses kezének vékony ujjai valamiféle dallamot kopognak. Lassú mégis nyugtalan dallam lehet, amennyire ki tudom venni. Dolgom van, nem akarok tudomást venni róla, de – mint…

Legalábbis ekként definiálja a regényt a fülszöveg. Az író harcolt a második világháborúban, hazatérve katolikus lett és 1951-1957 között több science fiction művet írt. Jelen regény 1959-es publikálása után többet nem írt, állítólag depresszióval küzdött és senkivel sem tartotta a kapcsolatot. (Ami…