Nem titok, imádom a rejtélyeket, szeretem a krimit és nem a holttestek látványa miatt. Emlékszem, már gyerekként is lenyűgözött és felvillanyozott, ahogy szép lassan felgombolyodott a fonal és elérkeztünk a megoldáshoz vagy épp annak hiányához. (Viszont az X-aktáktól frászt kaptam, igaz elég kicsi voltam még akkor.)

Nostradamus és az ő jóslatai. Mindenki ismeri a nevet és talán dereng valami az Antikrisztusról meg Hitlerről. Örök rejtély, hogy valóban a jövőbe látott ez az ember, vagy csupán szemfényvesztés az egész. Mario Reading regénye persze nem fog igazságot tenni, hisz csupán fikció, melyben egy amerikai író és egy francia titkos társaság embere is keresi az elveszett próféciákat, amelyekből állítólag kiderül, ki lesz a harmadik Antikrisztus. Számomra érdekes élmény volt, akik szerették a Da Vinci kódot, s hasonszőrű társait, valószínűleg ezt is kedvelnék.

Mark Frost könyve teljesen véletlenül akadt a kezembe és valahogy megigézett. Nagyon tetszett a formai ötletessége, az egész írás úgy tárul elénk, mint egy FBI által talált és átolvasott akta. Újságcikkek, különböző dokumentumok, az összegyűjtő megjegyzései és a vizsgáló ügynök kommentárjai egy kis város rejtélyektől hemzsegő történetét tárják elénk. Több dologra fény derül, akadnak összefüggések, melyek rejtetten, de ott vannak, mégsem kapunk egy tisztán látható megoldást. Eldönthetjük, mi mit is hiszünk erről a homályos képről, ami elénk tárul.

Tudom, többen furcsállják, miért hozakodok elő ilyen könyvekkel, amikor tőlem valami komolyabb témát szoktak meg e téren. Ennek az oka nem elsősorban e könyvekben keresendő. Egy problémára szeretném felhívni a figyelmet. Vágyunk a tudásra, a rejtélyek megoldására, a dolgok, a világ megértésére, de eközben sokan eltévednek, a képzelet felülírja náluk a tényeket. Ez pedig rengeteg veszélyt rejt magában. Félreértés ne essék, a képzelet nem rossz dolog, megvan a maga helye és haszna, ahogy azt Einstein is megmondta. Ugyanakkor igencsak elterjedt gyakorlat, hogy az általunk elképzelt megoldás védelmében megfeledkezünk a valóságról, sőt ha úgy adódik, letagadjuk a tényeket, hogy hitünket, igazunkat védelmezzük. Ennek vannak egész ártatlan, megmosolyogtató példái és vannak azok, melyek komoly veszéllyel járnak, súlyos problémát jelentenek. Ilyen a globális felmelegedés, és egyéb tudományos kutatások bizonyított eredményeinek elvetése, tagadása, vagy az álhírek terjedése, tágabban bármely információ kezelése. Ezeket a problémákat nem a kormányok, nem a média oldja meg, ez a feladat az oktatásra és legelsősorban az egyénekre vár. Ez a mi problémánk.

Utolsó könyvünk nem a fikciós irodalom része, mégis idetartozik, mert hát mi lenne rejtélyesebb, mint az emberi elme, közelebbről az, hogy lányunk egyszer csak kifordul önmagából és elveszti kapcsolatát a valósággal? Persze, van diagnózis, de ez a miértet még nem magyarázza. Igen, vannak részeredmények: genetika, családi háttér, környezeti tényezők, ám pontos, mindenre és mindenkire kiterjedő válaszok és gyógymódok nem léteznek, ahogy arra sem, mi hozzátartozók, mihez kezdjünk eztán.

Igen, az életben szép számmal vannak és lesznek is olyan rejtélyek, melyekre nincs univerzális válasz. Ilyenkor több lehetséges megoldás van, a mi dolgunk, hogy melyiket választjuk, netán megteremtjük a magunkét. Ezzel semmi gond nincs, ameddig betartunk két feltételt:

1. Nem ártunk vele másoknak.
2. Szem előtt tartjuk a tényt, hogy ez csupán a mi válaszunk, így nem valamiféle egyetemes igazság, és elfogadjuk, hogy másnak másmilyen a válasza, amíg ő sem árt azzal senkinek.

Végszóként a könyveket bátran ajánlom, nekem is jó kikapcsolódást nyújtottak az ünnepek alatt. A többit pedig remélem, megfogadjátok, de legalább elgondolkoztok rajta.

Mario Reading, Nostradamus próféciái, Partvonal, Bp., 2011.

Mark Frost, Twin Peaks titkos története, Athenaeum, 2016.

Michael Greenberg, Süss le, nap!, Athenaeum, 2008.