Akkor vágjunk is bele! (Előzetes figyelmeztetés: Kipróbálhatjátok otthon, de az eredményért nem kezeskedem.)

A macskafürdetés első és legfontosabb pontja: legyen minden szükséges a fürdőszobában! Törölköző, rögtön kettő is, sampon, legalább három edény. A művelethez jobb, ha megszabadulsz a zoknidtól, ámbár végül is, mindegy, utána úgyis cserélheted le.

Ezután bevihetjük az áldozatot, azaz a mit sem sejtő vagy csak mérhetetlenül beletörődött macsekot.

Zárjuk be a fürdőajtót! Kulccsal is, esetleg lakatot is hegeszthetünk rá. Oké, ez csak vicc.

Rakjuk be a kádba a macskát! Ha nem rajongunk a kád és a macskakarmok találkozásából született melódiáért, csúszásgátló használata javasolt. Az említett eszköztől viszont ne várjunk csodát, ettől még a cica ki fog mászni. Már ki is mászott, mire mellé raknád a langyos vízzel teli tálat. Tedd vissza a macskát! Vizezd be! A folyamat közben egy ideig foghatod, aztán rájössz, el kell engedned, hogy ott is kellőképp vizes legyen. Szükség esetén tedd vissza újra a macskát! Amennyiben unod a járkálást, vidd utána a tálat és fejezd be a részműveletet az ajtó előtt, ezzel eláztatva a padlót is.

Ezek után jöhet a sampon, aminek bedörgölését célszerűbb ott helyben elvégezni, azaz az ajtó előtt, ahova lecövekelt a cicus. Ezt a folyamatot egészen élvezni fogja, esetenként még dorombol is hozzá. Ha kellő mértékben samponos, jön az ötperces várakozási idő, ami alatt a macska továbbra is összekucorodva hol az ajtóra, hol rád néz áhítatos szemekkel, közben hisztisen nyafog. Ilyenkor nyugodtan beszélgessünk vele, bár ha egy lakótelepen élünk, a szomszédok eztán biztosan furcsa szemeket meresztenek ránk. Lényegtelen miről beszélünk a macskának, a tőzsdemozgásoktól az aranyhalak szaporodási szokásain keresztül a muffin receptig bezárólag, úgyis nyávogni fog végig.

A negyedik perc tájékán elkezdhetjük megengedni a tálakat melegebb vízzel, amiket szépen felsorakoztatunk a kád szélén. Az öt perc elteltével ismét fuvarozzuk a macskát a kádhoz. Fogjuk meg egyik kézzel, majd a másikkal a tálért nyúlva igyekezzünk meg is lelni azt, és ne kiborítani. Öblítsük le az áldozatot, aki az első alkalommal már kint is van a kádból. Ha a fürdő padlója eddig nem úszott, most fog. Vigyük vissza a macskát és ismét öblítsünk! Ezt a folyamatsort addig folytassuk, míg a macska már nem habzik. Szerencsénktől függően, mire végzünk, a napi edzést is le tudhatjuk.

Utolsó előtti fázisként teríts egy törölközőt a mutánsra, amivé a macska változott a sok víztől. Törölgesd, egészen addig, míg az egyre nyűgösebb cica elégedetlen morgása nem fokozódik túlságosan fenyegetővé, vagy míg nem kapsz frászt egyre rámenősebb harapási kísérleteitől. Ezután kitárhatod a fürdő ajtaját, a macska magától kilő.

Végezetül − a későbbi együttműködés érdekében − menj utána és rakj az orra elé néhány jutalomfalatot! A kaja és az eltelt fürdetések számával arányosan csökken a kádból kimászások és az esetleges karmolások száma. Megjegyzés: A vizes macska látványa (főként első alkalommal) végzetes röhögő görcsöt okozhat!

Most pedig nekiállhatsz feltakarítani.

Majd’ elfelejtettem: önismeret. Egyre inkább hiszem, ez lenne az egyik legfontosabb követelmény ahhoz, hogy jobban menjen az együttélés, de legalábbis a másik létezésének elfogadása. Ha felfognánk, tudnánk azokat a problémákat, melyekkel emberként szembenézünk, mint a halálfélelem, a végső elszigeteltség, a szabadság felelőssége, az élet és az univerzum érdektelensége és értelemnélkülisége, valamint azok a különböző sérülések és sérelmek, amelyeknek egyikével-másikával mindenki találkozott már. Megértenénk, hogy tudatos és tudattalan énünk jó része az e problémák keltette szorongás elfojtására, eltörlésére és átváltoztatására szolgál, akkor talán felfognánk azt is, hogy a másik nagyon is hasonló hozzánk, csak ő más (formájú) eszközöket fejlesztett ki . Hogy mondjak egy konkrét példát is: mind a halálfélelem, mind a felelősség enyhítésére megfelelő megoldás a Yalom[1] által végső megmentőbe vetett hitként definiált eszköz, például a vallások. Az istenhit nagyon hasznos védekezés, óv a halálfélelemtől, megvéd az elszigeteltségtől és vallásként szabályokat ad, amely alapján éljük életünket. Bármely különbözőek is, mind ugyanazt a célt szolgálják.

Ha valaki ezt igazán megérti, akkor még mindig tovább hihet (persze a vallásokon kívül számos más végső megmentő van, ráadásul nem ez az egyetlen eszköz, az ateistáknak éppúgy van, csak nekik más), de tudni fogja, ez csak egy lehetőség, egyféle válasz és legkevésbé sem az egyetlen igazság. Innentől pedig nem esik nehezére elfogadni a másik létezését és létjogosultságát. Ezen felül képes kritikát megfogalmazni saját hitével és hiedelemrendszerével szemben is. Sőt talán megcsodálni azt a hihetetlen sokféleséget, ami körülveszi.

Kísérőként: https://www.youtube.com/watch?v=2i2khp_npdE

[1] Irvin D. Yalom, író, pszichoterapeuta