Halál és kozmikus perspektíva
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Ennek a regénynek két főtémája, két megoldandó problémája van. A kiindulás Julius Hertzfeld pszichoterapeuta személyes találkozása a halállal. Kiderül, bőrrákja van, és e hír azt jelenti, a halál, mellyel eddig csupán futólag találkozott, már ott ólálkodik körülötte s egyre közelebb kerül.
A halál a minden embert érintő négy egzisztenciális probléma egyike.[1] Már jóval előbb megismerkedünk vele, mint azt gondolnánk, valamint minden egyes gyászban benne foglaltatik a saját végességünkkel való szembesülés is, azonban teljesen más, amikor megkapjuk az ítéletet. Bár a halál tudata pozitív változással lehet életünkre, első és nyilvánvaló reakciónk, akárcsak szereplőnké, a sokk, illetve más negatív érzések.
Ezen felül a halál és az élet értelme kéz a kézben járnak, azaz egyértelmű, hogy feltesszük a kérdést, a miénknek volt-e? Hertzfeld terapeutaként persze páciensein tekint végig. Segített nekik? Ekkor kerülnek elő kudarcai, köztük Philip Slate, aki egyszerűen szólva szexfüggő volt és három év terápiával sem ért el nála semmit.
Megjegyzés: Halál és értelem nélküliség két fő egzisztenciális probléma. Ezek nem csupán saját halálos ítéletünk idején találkoznak, de megjelenhetnek egy veszteség után, vagy az idő előre haladtával is, amikor egyre közelebbi a halál és ez számadásra, esetleg változtatásra ösztönöz.
Hirtelen ötlettől vezérelve Julius felkeresi egykori páciensét, aki legnagyobb meglepetésére gyógyult, sőt maga is terapeutának készül. Habár Philip első pillantásra tökéletesen rendben van, hála a Schopenhauer írásaiban meglelt bölcsességnek, Julius hamar felfedezi az új gyógymód okozta (inkább felerősítette) problémát, aminek kiküszöbölése lesz a férfi új célja.
Philipnek már szexfüggőként is nyilván gondjai voltak a kapcsolatokkal, Schopenhauer írásai ugyan a függéstől megszabadították, ám kapcsolatait legkevésbé sem hozták rendbe, már pedig kapcsolatteremtés nélkül nem lehet belőle jó terapeuta.
Mi a gond e filozófussal és eszméivel, azok hatásával? Mint megtudjuk maga a filozófus sem volt e szempontból túl jó, sőt emberi kapcsolatai, az a kevés számú, egyenesen katasztrofálisnak nevezhető. Ennek oka a kozmikus perspektíva, amikor mintegy isteni magasságokból szemléljük az életet, rajta teljesen kívül állunk. Ennek vannak pozitív hozadékai is, ha időnként felülemelkedünk és újra visszatérvén magunkkal hozzuk értékes tapasztalatainkat, de folyamatos ott tartózkodni nem túl egészséges, már amennyiben nem szeretnénk örökre elvágni magunkat a többi embertől.
Julius küzdelme a halálszorongással és Philip visszatérítése a kozmikus perspektíva magasából egy pszichoterápiás csoportban történik, melyet Julius vezet, és amelyben több, más karakterrel, problémáikkal, kapcsolataikkal és a csoport sajátos dinamikájával, működésével ismerkedhetünk meg. E keretben pedig összecsap Julius kapcsolatközpontúsága és Philip emelkedett, filozófiai megközelítése, sok más, csoporton belüli konfliktussal fűszerezve.
Épp ezért e regény nem csupán e két főprobléma játszótere, mellettük megjelenik az emberi kapcsolatok szerteágazó jelensége a maga sajátosságaival, amely a csoporton belül csapódik le és végtelen változatosságával segítséget nyújt, elméleti tapasztalatot és élményt ad, nem utolsó sorban gyönyörködtet.
Irvin D. Yalom, A Schopenhauer-terápia, Park Könyvkiadó, Bp., 2009.
[1] Irvin D. Yalom, Egzisztenciális pszichoterápia, Park Könyvkiadó, Bp., 2017. A könyvet azoknak ajánlom, akik közelebbről szeretnének megismerkedni a pszichológia ezen részével. Nem egy könnyed olvasmány, de nem is száraz szakszöveg.
