Érdekes, az eredeti történetet csak nyomokban tartalmazó feldolgozás ez. Sokkal inkább önálló mű, aminek egyik forrása volt e klasszikus történet. Szemlélet kérdése, de én kedvelem a hasonló darabokat, érdekes látni, hogyan él és változik egy-egy ilyen mű egy újabb alkotássá egy másik ember által. Kicsit az életre emlékeztet, arra, hogy még azonos alapokról indulva is mennyi variáció alakul ki, hány és hányféleképp látjuk és éljük meg ugyanazt a világot.

Az animében Alice nem kislányként, hanem az Alice álmainak nevezett emberekként jelenik meg, akik mind birtokolnak egy kártyát, mely bizonyos képességgel ruházza fel őket. Csodaország pedig a főszereplőnk által életre hívott, és őt, a lelkét, megtestesítő hely, külön kis világ, dimenzió, mely az által tanul, hogy teremtője, Sana megismerkedik a világgal, ahol az emberek élnek.

Sana, bár úgy fest, mint egy kislány, valójában nem ember, nem tudni, miféle lény, csak azt, hogy hatalmas erővel bír, bármit képes megalkotni, megváltoztatni, amit csak akar. Kétféle ember létezik: akik félnek Sanától, a Vörös Királynőtől, ahogy ők nevezik, és elzárva tartják egy intézetben, ahonnan segítséggel kiszabadul; és azok, akik segítenek neki és úgy vélik, csak akkor képesek megismerni és felmérni, ha emberek között él.

Zouroku, a morcos, ám jószívű nagypapa és unokája, Sanae lesznek azok, akik segítik kezdeti lépéseit a „kinti” világ felfedezése során.

Az első rész, nagyjából az anime első fele, azt mutatja meg, azt a problémát veti fel, hogyan reagálunk a számunkra ismeretlenre. Vajon az a helyes, ha távolságot tartva, akár a dolgot, jelenséget, személyt elszeparálva tanulmányozzuk, vagy jobb, ha közel engedjük, ha belelépünk, ha személyesen ismerkedünk meg vele? Sana ugyan eléggé furcsa, sajátos, de egyértelműen értelemmel bíró, érző lény, akit nem lehet labor körülmények közt igazán megismerni, pláne nem azt várni, hogy alkalmazkodjon az emberekhez, szocializálódjon.

Természetesen, ahogy azt az anime második felében is látjuk, vannak problémák, a számunkra ismeretlennek mi vagyunk rejtély, és a megismerés során összekuszálódhatnak érzéseik, ami feszültséggel jár. Sana képessége és ezzel együtt Csodaország destabilizálódik, először kisebb mértékben, amikor újra kell definiálnia kapcsolatát az intézetből ismert ikerpárral, akik ugyan sok mindenre tanították, de éppúgy távol tartották a kinti világtól. Nem rosszat akartak ezzel, számukra az emberek világa veszélyes hely volt, ahol a szüleik bántalmazták őket.

Míg az ikrek csak óvni akarták és eltitkoltak dolgokat, addig egy képességét nemrégiben felfedező lány, Hatori veszélyezteti újdonsült családját, ez pedig teljesen megrengeti Sanát. Hatorinak fogalma sincs képessége valódi mibenlétéről, természetéről, nem képes igazán kezelni, ráadásul egy csökkent, torzult önbecsüléssel rendelkező, sérült lány, aki teljesen össze van zavarodva. Úgy érzi, az édesanyjának okozott csalódás az oka a szülei közti vitáknak. Kétségbeesetten próbálja megőrizni, valahogy egyben tartani, darabjaira hulló kis világát, de ez a képességével teremtett biztonság csak még rosszabb, természetellenes és aggasztó, hiszen nem birtokolja egészen, képtelen megszüntetni mágiáját, ahogy ő hívja.

Egy alkalommal megállítja és ledermedve hagyja annak a városrésznek a lakosságát is, ahol Sana él. Ereje rá nem hat, Sana ezt támadásnak veszi, kétségbeesik, hogy elvesztheti Zourokut, családját és velük együtt önmagát. Csodaországba viszi Hatorit, ahol számon kéri, ám a lány hárít, nem hiszi, hogy Sana megérthetné, elutasító és távolságtartó. Végül kioltják egymás képességét, így Csodaországban rekednek, mely ráadásképp tulajdonosa kuszaságának köszönhetően egyre furcsábban viselkedik, mintha mindent el akarna nyelni. A többit talán sejtitek, végül a két lány képes lesz megértéssel fordulni egymás felé.

Végezetül: Csodaország talán úgy is meghatározható, mint az a világ, ami bennünk van, a mi kis elménk univerzuma, mely ez esetben testet öltött, ha úgy tetszik. Terjeszkedése egy fajta agresszív védekező mechanizmus, mely nagyon emberi, és ha belegondolunk, igen jellemző. Az ismeretlennel, mely valamilyen módon veszélyeztet minket, a biztonságunkat, elutasítással védekezünk és ezzel egyidejűleg kiterjesztjük saját verziónkat, saját igazságunkat, világképünket, mintegy megerősítve biztonságérzetünk. Érthető, bizonyos esetekben valóban hasznos technika, azonban javarészt kiderül, nem szükséges, sőt inkább hátráltatja a valódi megoldást. Ennek ellenére túlságosan is népszerű, mert kényelmesebb, egyszerűbb, azonnal csillapítja a feszültséget, míg a más(ik) megismerése, megértése már nehezebb, több befektetett érzelmet, energiát, munkát igényel.

Alice to Zouroku, 2017, alkotó: Tetsuya Imai (manga).

kép: https://myanimelist.net/anime/34350/Alice_to_Zouroku