Ezt az animét azért raktam be a megnézendő listámra, mert a történet, legfőképp a szellemek miatt, felkeltette érdeklődésem. Nos, az is van benne, meg meglepi is. De kezdjük a szellemekkel és a világával.

Adott egy huszonéves srác, You Keika, akinek a családja állítólag régen ördögűzőként nagy hírnévnek örvendhetett, ám ez számára csak legenda, hogy fenntartsa magát, számítógépeket javít. Éppen alkatrészt guberál, amikor szemtanúja lesz egy gonosz szellem és a Youmeishi, Tanmoku Ki párharcának. Bár ezt élve megússza, halála nem sokat várat magára, hazafelé elcsapja egy teherautó.

Még fel sem fogja halálának tényét, már a ráleselkedő veszélyekkel szembesül, és a lerázhatatlan, követelőző Tanmoku Kivel, aki mindenáron a lélekárnyékává, amolyan segítőjévé, spirituális társává akarja tenni. Persze You beadja végül a derekát, ezután pedig megismerkedik Kivel apránként, no meg a családdal, akiket Kinek örökké szem előtt kell tartania és nem hozhat szégyent rájuk. Nem véletlenül, Ki olyan erőt és címet örökölt és vállalt Youmeishiként, mely rengeteg lemondással és kötelességgel jár, legelsősorban a feladattal, ő rá bízzák az emberek kívánságaikat. Ráadásul nem csupán e feladat terhe nyomja vállát és szívét, de a címére áhítozó családtagok és egy múltbéli tragédia is. Utóbbit a második évad dolgozza fel. Az eleinte még igen irigy You ráébred, lehet, hogy Ki vele ellentétben gazdag és a társadalmi ranglétra jóval magasabb fokán áll, azonban éppoly árva és magányos, mint ő, sőt…

Miközben pedig megismerjük őket és újabb és újabb vészhelyzetekben kell helytállniuk, a kapcsolatuk kap egy (számomra) váratlan színezetet a shounen ai képében, amivel le is szűkül a nézőközönség. Nekem ez nem okozott gondot, sokkal irritálóbbnak találtam a nagyon eltúlzott érzelmességet és az állandó, kényszeres névismételgetést, amiről mindig a Bleach Orihiméje jut eszembe, amint folyamatosan azt sóhajtozza, hajtogatja: Kurosaki-kun, itt is ez van pepitában, és iszonyatosan idegölő tud lenni. Ezzel együtt megértem azokat, akiknek a shounen ai befogadhatatlan, nekik nem tudom ajánlani ezt az animét. Főképp, hogy meglátásom szerint ez a dimenzió felerősíti a főtémát, a kapcsolatot, annak jelentőségét. Már akinek, teszem hozzá azonnal. Egy ilyen mély és jelentőségteljes, szövetségszerű kapcsolat, mint ami Ki és You között alakul lehetséges romantikus kötődés, felhang nélkül is,[1] az, hogy ez számomra hatásosabb puszta szubjektív dolog, ami az én személyiségemből és párkapcsolatomból adódik, nem kötelező és totális érvényű.

Miért is éreztem én úgy, hogy e sajátos szövetség a főtéma, melyhez érdekes, izgalmas díszletet szolgáltat a szellemek és ördögűzők világa? Sorsszerű találkozásuk, az egész kapcsolat erős szimbólum jellege, a kihívások, mint az ismerkedésük lépcsőfokai, mind erre mutatnak. Szövetséget kötnek, aminek lényege, hogy megosztják erejük, közös erővel lépnek fel a gonosz szellemek és egyéb kihívások ellen, általánosabban egy cél érdekében. Persze fel lehet hozni, hogy nem elég egyenlő a kapcsolatuk, mert lényegében csak egyikük életfeladata, karrierje lesz a lényeges, de egyrészt vannak emberek, akiknek – bármennyire is nem divatos ez manapság – így megfelel, ebben érzi jól magát, másrészt fontos tény You nem érdekből védelmezi Kit, hanem szívből ez a kívánsága, célja, hogy őt védelmezhesse. Ugyanígy beszédes az is, hogy Ki úgy érzi, You az egyetlen személy, aki nem akar tőle semmit, nincs elvárása, feltétlenül szereti, ha úgy tetszik. Míg mindenki más, még az első s egyetlen barátja, Shouken is kénytelen bevallani, ő sem mentes attól, hogy kívánságot fogalmazzon meg Kivel szemben.

Ha már Shouken, érdemes megemlíteni a lépcsőket is, melynek során fejlődik és kihívások elé kerül kapcsolatuk. Ki zárkózottsága, You elveszettsége, szégyene élete miatt, a kicsoda is a másik kérdése és az első, akár még jótékonyan kozmetikázott válaszok, a családdal ismerkedés és a másik helyzetének megértése, miközben You saját magával is szembekerül. Az eset, amikor You önkívületben megsebzi Kit a tőle kapott karddal, melyet egykori őse készített és használt Ki rossz útra tévedt ősével szemben, remek példája, jelképe annak, hogy nemegyszer mi is megsebezzük társunk a tudattalanul magunkkal hurcolt emlékeink, hiányaink, sebeink miatt. Ez is egy próbája a két embernek és a kapcsolatnak, képes-e a másik megbocsátani, mi képesek vagyunk dolgozni magunkon, hogy ez ne forduljon elő újra és újra, akarjuk mi ezt így? Már pedig ahogy azt a második évad bemutatja, bizony mindkét félnek vannak sebei, akadnak sötét foltok az életében, pszichéjében, amiket a végtelenségig nem titkolhatnak, és ami bizony éppúgy megrendítheti, ahogy meg is erősítheti a szövetséget. Az érintetteken múlik, melyik lesz belőle, ugyanis sorsszerű találkozás ide vagy oda, az még semmire nem garancia, a szövetséget nem elég megkötni, fenn is kell tartani.

Bár nem ezt vártam elsőre az animétől, mégis összességében tetszett, mert szépnek találom az ilyen szövetséget, ezt a különleges kapcsolatot, amelyet ráadásképp egy izgalmas, érdekes világba is helyeztek.

Spiritpact, 2017 és 2018 (Japán megjelenése), alkotó: eredete szerint egy kínai képregény (manhua) Pingzitől, melyből sorozatot készítettek. Író: Reiko Torii, rendező: Li Haoling.

[1] Példának okáért a Noragami Yatója és Yukinéje közti kapcsolat hasonlóan mély, erős, mindenféle romantika nélkül.