Az ismertető alapján egy könnyed, kalandos kis történetre számítunk egy kislány és egy robotfiú főszereplésével. A lány (Riko) legnagyobb álma, hogy akárcsak édesanyja, elismert, híres barlangász legyen, ám egyik ilyen útja során bajba kerül, amiből ez a nem emberi fiú (Reg) menti ki.

A Zetsuen no tempest monumentális, csavaros és mély élménye után gondoltam, ez megfelelő kikapcsolódás lesz. Félreértés ne essék, nagyon is jó volt. Olyan lenyűgöző fantasztikus világot tár elénk a Made in Abyss, amelyben bármely műfaj és/vagy mesekedvelő boldogan ellubickolhat.

Történetünk helyszíne egy különös város, mely egy hatalmas szakadék tátongó lyuka köré épült, azok a kalandorok építették, akik a kincsre vágytak, csak épp nem aranyra, ahogy Amerikában, hanem tudásra, felfedezésre, kíváncsiságuk kielégítésére. Az óriási szakadék ugyanis nem más, mint egy másik világ, amit Feneketlen Mélységnek (Abyss) neveznek, saját működéssel, flórával, faunával, furcsa ereklyékkel és a legfélelmetesebb, egyszersmind legcsábítóbb ismeretlennel. E vidéken barlangásznak lenni kitüntetés, presztízs, a legnagyobb boldogság. A barlangászok előrehaladását, érdemeit az általuk hordott síp színe mutatja, ezek közül a legjobb a fehér, Riko édesanyja is fehér sípos… volt.

Elég hamar szembesülünk vele Riko és Reg vállalkozása nem egy kalandtúra, még csak nem is egy Utazás a Föld középpontjába típusú történet, annál sokkal mélyebbre nyúlik, egy ősibb témához, mely az emberiség különböző csoportjainál hasonlóan jelent/jelenik meg: alászállás a Halálba, a Holtak birodalmába, a Pokolba, egy helyre, ahol az ember meztelen, törékeny, kiszolgáltatott lény és ahonnan nincs visszatérés. Ha meg is próbálnak onnan visszahozni valakit, az rendszerint kudarcba fullad, de megtalálható olyan mítosz is, ahol nem jöhet vissza, aki ottani ételből evett. Ugyan Rikóék világában ilyen tabukról szó sincs, helyette ott a kemény realitás, minél lejjebbről indulnának vissza, annál súlyosabb tünetekkel kell szembenézniük, a hatodik szintről pedig senki sem tér vissza. A szint átka szerint, aki oda belép vagy életével, vagy emberségével fizet, ha visszamenne.

Bár a tizenhárom rész alatt Reg és Riko nem éri el e szintet, találkoznak valakivel, aki ezt az átkot meghazudtolva életben van és bár külsőre nem, szellemében megőrizte emberségét. Éppen az anime befejezetlensége miatt nehéz egy teljes értelmezést adni, például az is kérdéses Lyza (Riko édesanyja) meghalt-e. Ez a sok bizonytalan változó pedig lehetséges, hogy később másféle színezetet ad a történetnek és adott esetben áthúzza az alászállást, mint értelmezési opciót. Ezt azért tartsuk szem előtt!

Nemcsak az anime, a manga is befejezetlen még, ott sem értek el a legmélyére. Igyekeztem utána nézni a folytatásnak, egyelőre úgy állunk, talán 2019-ben érkezik egy második évad, azonban biztos, hogy azzal sem érnek még a sztori végére. Mindenesetre én nagyon szeretném, ha folytatnák.

Az viszont kétségtelen, hogy a halál, illetve élet és halál összefonódása hangsúlyos a Made in Abyss világában. Rikóék utazása egyúttal az életünk is, ahogy mind elkerülhetetlenül a halál felé tartunk. Yalom munkáját[1] olvasva látjuk, hogy legtöbben ezt tabuként kezeljük, mert félünk, nem tudunk másképp megküzdeni, a halál érzékelhető közelségbe kerülése megbénít, akárcsak Riko árvaházban maradt társait, ugyanakkor fel is értékelheti az életet, ráirányíthatja a fókuszt a fontos dolgokra vagy arra, hogy ideje valóban élni.

Élet és halál összefonódása Riko egész története, célja, hogy meglelje halottnak elkönyvelt édesanyját, miközben kiderül, ő maga a Feneketlen mélységben született holtan, életét pedig egy innen származó, különleges ereklyének, az Átokfalónak köszönheti.

Reg, avagy a robotfiú érdekes kérdés, ő az Abyssből származik, de amnéziás, emlékeit, önmagát keresi. Ahhoz még kevés az információ, hogy megértsem az ő szerepét, azon kívül, hogy Riko társa, lehet híd anya és lánya közt éppúgy, ahogy a saját és a fentiek kultúrája közt. Ezek azonban jobbára még csak találgatások.

Élet és halál minduntalan egymásba játszása maga a Feneketlen Mélység is, mely rengeteg, az ember számára halálos élettel van tele, ráadásul az erőtér, mely vonzza és táplálja az itteni élővilágot a feltételezhető okozója az embereket sújtó átoknak (a tüneteknek, melyek a visszatéréskor, emelkedéskor jelentkeznek.)

Végül még hozzátennék egy érdekességet. Van egy jelenet erről az erőtérről, illetve egy ezt használó élőlényről, mely megtámadja Rikóékat és képtelenek tőle szabadulni, ugyanis e lény, mintha látná a jövőt, a következő mozdulatukat. Később kiderül, ennek oka, hogy ő az erőteret használja ehhez. Ez a jelenet engem arra emlékeztetett, amikor Musashi (Muszasi) Josikawa Eiji regényében egy vendégszobába hivatalos, ahol mestere és még egy vendég várja. Amikor a szobába vezető lépcsőnél megérzi a rá várakozó ellenséges jelenlétet, nem követi vendéglátóját, inkább egy másik irányból lép a szobába.

Mivel mostanában olvasom ezt a történetet valahogy önkéntelenül megfogalmazódott bennem a gondolat, a Made in Abyss élet és halál „felfogása” talán azért is érthetetlen, legalábbis nehezen befogadható számunkra, mert nem volt olyan előzményünk hozzá (vagy elfelejtettük), mint a Kard Útja, egy olyan út és olyan életszemlélet, melynek a halál szerves része és a róla való gondolkodás magáról az életről való gondolkodásmódunkat is befolyásolja. Erről a Muszasi kapcsán még írni fogok, bár az csak később kerül fel az oldalra, mivel könyvek terén még több kész írásom van. Nem feltétlenül kell ezt a gondolkodást vagy világképet magunkévá tennünk, vagy abszolút jónak tekintenünk, inkább arról van szó, hogy tanulhatnánk valamit, ami segítene rajtunk, mert a halál tabusítása, tagadása, elfelejtése minden csak nem egészséges.

Utoljára pedig nézzétek el nekem e kicsit kevésbé egységes és netán zavaros írást, ennek oka az alapanyag említett befejezetlensége is, de nagyon szerettem volna ezt az animét megosztani veletek, úgy vélem, egy olyan darab, amire érdemes (később is) figyelmet szánni.

Made in Abyss, 2017, alkotó: Akihito Tsukushi (manga).

[1] Irvin D. Yalom, Egzisztenciális pszichoterápia, Park Könyvkiadó, Bp., 2017.