Nem volt kérdés, hogy ezt az animét megnézem, hiszen nagyon szeretem a meséket, ráadásul maga az alaphelyzet is érdekes. Történetünk szerint ugyanis a világban mindenkinek van egy Végzetkönyve, mely tartalmazza a Mesélő által ráosztott szerepet, és ők e szerint élik életüket, mondhatnánk úgy is, ez a használati útmutatójuk az élethez.

Igen ám, de akadnak, akiknek a könyvében egyetlen szó sincs, teljesen üres.  Ők ugyan mihez kezdjenek? Bár nyilván sokféle lehetőségük adatik, teher is ez több szempontból. Egyrészt nekik maguknak kell értelmet adniuk az életüknek, ők nem kaptak receptet, szerepet, nekik kell választaniuk, ami jól hangzik, de nem olyan egyszerű. Másrészt rendszerint a szereppel rendelkező többség tagjai idegenkednek tőlük, félnek tőlük, mert ismeretlenek és nem tudni, mit tesznek és az milyen hatással lesz rájuk, vagy a világukra, és bizony ez a félelem nem egyszer megvetésben ölt testet, hogy eltávolítsák maguktól a fenyegetést.

Az animében e szereptelenek előtt álló két lehetőséggel ismerkedünk meg, az egyik, hogy amolyan hős vándorokként, erejüket használva, mellyel megkapják egy-egy mese szereplőjének erejét, a Mesélőt „szolgálva” felügyelik a világok működésének zavartalanságát, és közbeavatkoznak, ahol szükséges, megmentve a különböző Történetzónákat, világokat az összeomlástól.

A másik szerep azoké, akik e mögött az összeomlás mögött állnak, az ún. Káoszmesélőké, pontosabban azok teremtőié. Ők azok, akik a főszereplő közelébe férkőzve, az ő vagy a sorsa szempontjából meghatározó alak félelmét, negatív érzéseit felhasználva kisiklatják a történetmenetét, ettől remélve a felszabadulást, leginkább a hozzájuk hasonló szereptelenek számára. Persze, mindezt úgy állítják be, hogy a szegény szereplőket akarják megszabadítani béklyóiktól. Naná, csak épp az egész világukat a pusztulás szélére sodorják, ráadásul egyetlen szereplő általuk felnagyított, egyetlen érzelmére hivatkozva.

Lényegében arról van szó, hogy a szereptelenek (egy része) két frontra szakadva vagy megvédeni igyekszenek a rendszert, miközben azért némi változást is eszközölnek olykor, vagy elpusztítanák azt. És mindkét döntésben van igazság, egyik sem abszolút jó vagy rossz. Az első csoport nem szünteti meg a Mesélő okozta szenvedést, melyet a szereplőknek meg kell élniük, fenntart egy sokszor meglepően kegyetlen rendet, ami ugyanakkor biztonságot is ad az ott élőknek, sőt életet egyáltalán, hisz a Káoszmesélők ténykedése az egész zóna összeomlásához, ezzel az ő halálukhoz is vezet. A másik csoport viszont a szenvedésnek szeretne véget vetni, ami ugyan nemes gondolat, de rossz a megvalósítás, személyes bosszú vezérli őket, nem érdekli őket tetteik hatása mind a világra, mind a szereplők valódi érzéseire. Ugyanis többször is tanúi lehetünk, a főhős tisztában van a szenvedéssel, ami rávár, ő mégis ragaszkodik ahhoz, hogy végigvigye szerepét.

Végezetül még érdemes egy kicsit visszatérnünk a szereppel rendelkezők és a szereptelenek ellentétére. Ez az ellentét ugyanis számunkra is sarkalatos pont, nem csak azokra értve, akik hívők és akik nem, nézhetjük, értelmezhetjük ennél tágabban is. (Igazából, ha nem pusztán a vallásra és/vagy sorsra vonatkoztatjuk a hívőt, már ez is magában foglalja az egészet.) Talán nemcsak az én szubjektív tapasztalatom, hogy vannak emberek, akik mondhatni a helyükön vannak, van egy biztos helyük, világképük, amivel elégedettek, aminek megfelelően élik végig életük és nem igazán kérdeznek, és vannak, akik ezzel ellentétben sosem érkeznek meg, világképük, életük jóval képlékenyebb, mint akiknek saját maguknak kell szerepet találniuk. (Természetesen ezek nem ilyen tiszta kategóriák, inkább spektrumot képeznek, amin belül egyetlen személy is változtat(hat)ja helyzetét az idő előrehaladtával valamely belső vagy külső változás hatására. Pl. Aki ma a norma, a „sors” megtesítője, holnap már nem biztos, hogy az lesz.) Sok esetben pedig e két eltérő beállítottság (is) konfliktus forrása, bizalmatlanul méregetjük, vagy épp utáljuk ezért egymást, holott valóban kijelenthetjük, hogy egyik mindig jobb a másiknál? És ha igennel felelünk, ugyan minek alapján?

Ez az anime azt hiszem, jó példája annak, egy egyébként könnyed darab, egy „gyerekes” mese is hordozhat magában számunkra is fontos problémákat, kérdéseket.

Grimms Notes The Animation, 2019, eredetileg online szerepjáték, melyet a Genki fejlesztett, az anime írója: Hiroshi Yamaguchi, rendezője: Seiki Sugawara.

kép:https://myanimelist.net/anime/37154/Grimms_Notes_The_Animation