Aki most meghökkent, ne aggódjon, nem ment el az eszem, nem teljesen. Csak hát… az úgy volt, mostanában több sorozatot követek párhuzamosan, mire kedves élettartozékom, egyéb nevén a pasim, párom etc. (kinek mi, ugye?) megjegyezte, csak össze ne keverjem őket, mert a végén olyasmi sül ki belőle, minthogy a Shinsengumi robbantja fel az atomreaktort. Ezek után nem nagy titok, az egyik sorozat, amit nézek a Csernobil. A Shinsengumi, ami a valóságban is létezett (tudod, gugli a barátod), több animében is szerepel, én konkrétan a Bakumatsu Crisist követem.

Nem vagy rá kíváncsi? Azt meghiszem. Nem is ez lesz a lényeg. Mondhatnám úgy is, a kutya nem itt van elásva, de nem szokásom elásni semmilyen állatot, néhány ember esetében viszont kivételt tennék, csak annak nem túl jó az ár-érték aránya. Oké-oké, nem jártatom feleslegesen a bagólesőm.

Szóval ez a kis hülyeség jól lefed egy létező jelenséget, ami már-már a védjegyem, nevezetesen az ellentmondást, azt, hogy nálam rengeteg minden megfér egymás mellett. Mindjárt megérted, pontosan mire gondolok ebben az esetben. A Csernobil egy megtörtént eseményt dolgoz fel, igyekszik hűen tükrözni a valóságot, tényekre alapul (bár magában a történetben nem kevés abszurditást látunk, de ki mondta, hogy az nem az élet része?). Ezzel ellentétben a Bakumatsu annak dacára, hogy valós történelmi személyeket is használ karakterként, hát messze nem egy „realista” mű. Nehéz lenne nem fikciónak elkönyvelni. Tudom, még mindig nem tudod, miért lényeges ez. Az asszociációm miatt, ami bevillant nekem, amikor ezt a két dolgot összekapcsolva láttam magam előtt.

Írok, (azaz mindhárman írunk, mi ebben az egyetlen testben) méghozzá igen sok mesét, fantasyt, mert úgy hiszem, ez, ez a szimbolikus, fiktív nyelv is az emberek része, talán nem mindenkinek, de szükség van rá. Ugyanakkor a hajam égnek áll az összeesküvés elméletesektől, a lapos föld hívőktől, az elvetemült ezotériásoktól, klímaváltozás tagadóktól és hasonszőrű barátaiktól. Sejtem, vannak, akik most közlik, én is olyan kirekesztő, álszent libsi vagyok. Mert hát miért ne hihetnének ők abban, amiben? Mert káros, mert keverik a szezont a fazonnal, és ennek ára van, röviden ez a válaszom.

Megvallom, volt olyan időszak, amikor komolyan elgondolkodtam, talán hiba meséket írnom, hogy ezzel pont ezeket az embereket erősítem meg, de azt hiszem, van különbség. Ahogy különbözik az istenhit és a vallás is, úgy ez is más, még ha első pillantásra egyformának is tetszenek. No, de mégis mi a nyüves nyavalya a különbség a között, hogy egy könyvben a Hold fázisait, egész pontosan fogyását a gonosz térnyerésével kötöm össze, és a között, hogy egyesek állítják, nem is volt Holdra szállás? (Mondjuk, pont nem a legjobb példa, mert a Holdra szállás nem annyira életbe vágó kérdés, mint a klímaváltozás például, de érjétek be ezzel.) Egyik sem valóságos, egyik sem tény, és abszolút nem tudományos, még ha utóbbi esetben próbálják is ebbe a köntösbe bújtatni. Ez az egyik különbség. A másik, ők tagadnak egy tényt, én sehol nem tagadom, a Hold fázisainak valódi okát. És itt jön a három: én nem tényt állítok, hanem szimbólumként, jelképként, vagy metaforaként használok valamit egy fiktív történetben, aminek a lényege nem is a Hold, a fizikai fény.

Mindennek megvan a helye és módja, és ezeket nagyon nem célszerű összekeverni. Hogy megint csak elég konkrét legyek: klímaváltozás. Azt, hogy ez miben nyilvánul meg, hogyan zajlik, és hogyan lehet megoldani, semmi más, csak a tudomány tudja megválaszolni. Ennek a kérdésnek a jelentőségét el is mesélhetem egy fiktív történetben, sőt egy mese, fantasy vagy egyéb történet képes felkelteni a figyelmet, elmondhatom vele, hogy milyen a kapcsolat ember és természet, a környezete közt, a tudomány szempontjából megadott „száraz” tényeken, összefüggéseken kívül (no, nem mintha az nem lenne elég) új dimenziót is adhatok neki. Ezzel pedig szintén hatni lehet az emberekre, akik részei a megoldás kivitelezésének, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Azonban az a fajta hit, ami e jelenség tagadásából áll, nemhogy semmit nem ad hozzá, de pusztít is, árt. Egyrészt közvetlenül ez ügyben, másrészt elterjeszti ezt a gyakorlatot, hogy semmi gond nincs azzal, hogy létező és bizonyított tényeket tagadunk teljesen tudománytalan módon, ugyanis megint más, amikor egy elméletet megcáfolnak részben vagy egészben. Ennek vannak bizonyos feltételei, módszerei. Mint ahogy sok-sok elmélet, találmány megszületésében, felfedezésében része volt ugyan a másképp gondolkodásnak, az addigi hit megkérdőjelezésének, a képzelőerőnek, de ezt igazolni, működőképessé is kellett tenni, ami nem lehetséges a valóság, a tények teljes figyelmen kívül hagyásával.

Szóval, kérem szépen, biztosak lehettek benne, hogy 1. oltári fura, szokatlan gondolkodásmódom van 2. nem, a Shinsengumi nem robbantja fel az atomreaktort. Rendben, valaki teremthet ehhez a sztorihoz egy világot, amelyben valamiképp megoldja az olyan alapvető kizáró okokat, minthogy a csernobili robbanás és a japán Shinsengumi mind időben, mind térben nagyon messze állt egymástól, az akkor sem valóság, az egy fiktív világ, amit annak helyén kell kezelni. Ettől még tartalmazhat fontos dolgot, olyan kapcsolatot, gondolatot, jelenséget (akár konkrét, akár átvitt vagy szimbolikus, metaforikus értelemben), ami releváns számunkra. Ugyanakkor tény, hogy létezett a Shinsengumi nevű szervezet (amely nem egyezik meg teljesen az animében láthatóval), és Csernobilban bekövetkezett egy katasztrófa. Aki bármelyiket tagadja, az, nos, szimplán egy orbitális, meglehetősen kártékony idióta. (És most lehet hőbörögni.)

Addig én meg nekilátok a vacsorámnak, mert kopog a szemem. És nem, az ember szeme nem tud kopogni, mégis él ez a kifejezés. Csak még mielőtt valaki azt hinné, csak a tudomány létezik. Na, ja, a kifejezés sem biológiai értelemben él.