Ez az anime nem más, mint a nem is oly rég ismertetett Renai bakumatsu kareshi[1] folytatása. Időközben több helyt láttam negatív kritikát a sorozatról, ami valóban nem egy elsőrendű darab, ettől még én nem fogom leírni. Nyilván keveset segít a népszerűségén, hogy Japánon kívül nem igazán mainstream alkotás, sőt maga az alapját képező játék is csak japánul jelent meg. Puff neki, ha a népszerűségen meg a „zsenialitáson” múlna, én sem írnék, mert egyik jellemzővel sem büszkélkedhetem, sem én, sem az írásaim. Ennyit erről.

Az ugyan kétségtelen, hogy van ennél szebb, jobb, de ettől még nem értéktelen. Az emberiségnek akad néhány defektje, az egyik ezek közül mindenképp a verseny eltúlzásából, túlhangsúlyozásából adódó szemlélet és életmód, amiből nem ártana lejjebb adni, és ez nemcsak a lelki, de fizikai túlélésünk, épségünk kérdése is. A másik ilyen defekt (ezek után kíváncsi vagyok, van-e még épp kerekünk?), a történelmünk és vele mamut méretű baklövéseink folyamatos ismétlése. Talán nem olyan szembetűnő, nem ordít, mint az a bizonyos féreg, mint ebben az animében, ahol a kronométer miatt az idő másképp telik, ahol a világ egy kicsit más, azért illene már kezdeni vele valamit. (Lehet-e egyáltalán? Jó kérdés.)

Aki látta az első évadot, annak nem lesz nagy meglepetés, amit az első évadban Mugensai félbehagyott, azt Mugensai 2, alias a jövőjétől megrettenő és a változás/elmúlás ellen kapálózó Hijikata folytatja. Nyilván akad eltérés, de nem számottevő, Hijikata elsősorban nem a világ leigázását tervezi, csupán annyit, hogy a harcosok rendjének megmaradása érdekében újra háborúzzon az ország, elég az otthon is, de legyen. Igen ám, azonban a kronométer, az eddigi eszköz, ebben a történetben átveszi az irányítást, a puska, amivel a nyúlra vadásztunk egyszercsak önálló életre kelt és most az diktál nekünk. No, de hogyan létezik ez? A puskát tán nem mi alkottuk? Hogy lenne már annak akarata, tudata, hogy cselekedne?

A kissé hosszadalmas választ maga az anime is bemutatja a látszólag értelmetlen, összefüggéstelen epizódjaiban. Egy tárgy önmagában nem tesz semmit, bármi is történik, azt mi tesszük. Hallom a kérdést, most akkor mi van? Igyekszem felgöngyölíteni a macska által szétcincált gombolyagot.

Egy eszközt, jelen esetben ez a kronométer, az esetek nagy többségében azért használjuk, hogy elérjük célunkat. A cél, kár tagadni, rendszerint valamely szükséglet vagy vágy beteljesítése.

Seimei, a kronométer megalkotója, azért hozta létre ezt az eszközt, hogy bátyja, a császár szabad lehessen általa, mást is lásson, ne csak az udvart. Itt következik az első bibi. Bármire is alkot meg valaki egy eszközt, könnyen lehet, nem arra fogják használni. Mintahogy Seimei maga lesz kénytelen elsőként arra használni, hogy megmentse bátyját egy orgyilkostól. Innentől egyre csak bonyolódik, fokozódik a helyzet, híre kel az eszköznek, és így egyre többen és többen szeretnék megszerezni, hogy saját nyulukat vadásszák le vele. Seimei, az alkotó pedig hiába próbálja megsemmisíteni vagy elrejteni, újra és újra előkerül, nincs visszaút, csak az idegörlő és végső soron eredménytelen körök.

Takasugiék elpusztítják Mugensait, de a kronométert nem tudják, Mugensai már nincs, akad helyette más. Többek közt Hijikata, de az anime részeiben láthatjuk, mások is rendelkeznek olyan vágyakkal, melyhez a kronométer tökéletes eszköz. Milyen vágyak ezek? Okita Soji például a számukra eltűnt Hijikatával szeretne újratalálkozni. Sakamoto Ryoma megmenti társát, és segítene Takasuginak. Katsura szeretné megakadályozni, hogy Takasugi véghezvigye tervét, mert tudja, ha az idő visszatér rendes medrébe, Takasugi meghal. Hijikata vágyával ellentétben ezekre már nem lehet csípőből rávágni az ítéletet: rosszak. Mégsem jók amennyiben kontrollálatlanok, átveszik az irányítást. A nyúl (ami itt a vágyunk) megszerzi a puskát, és innentől már megvan a baj. Hijikata önmagát tagadja meg és veszíti el, akárcsak előtte Mugensai, sőt majdnem megöli a számára legfontosabb embert, aki miatt arra vágyott, hogy megváltoztassa a jövőt. És ez a forgatókönyv a valóságban is számtalanszor lejátszódik és számtalanszor ismétlődik.

Az anime ugyan pozitív véget kapott, mindenki megmenekül, sőt Takasuginak sikerül terve, lelövi a nyulat, visszatereli az időt a kijelölt mederbe, azonban mégis van benne valami nyugtalanító (és izgalmas kérdést is vet fel). Takasugi volt az egyetlen, akin nem uralkodott el az eszköz ereje, a kronométer nem vonta irányítása alá. Viszont ő – a többiekkel ellentétben – valamennyire emlékszik a történtekre, és nem tudjuk, az utoljára használt eszköz merre van, de akár nála, akár valahol máshol, még létezik. Vajon maga Takasugi képes lenne később is ellenállni? Vajon nem találja meg, akár évtizedekkel később valaki más, hogy aztán újrakezdődjön az egész, újrajárjuk a kört? És ha igen, akkor létezik egyáltalán bármi megoldás, ami végleg megszakítaná ezt az örökké önmagába visszatérő vonalat? Ne feledjük, az eszköz megsemmisítése, létezésének eltörlése nem lehetséges! Olyan, mint Csehov fegyvere, ott van, kész, pont; a kérdés, hogy igaza lenne, és ha ott van, akkor el is fog sülni, vagy van kivétel? És ha egy kivétel van is, az elég, hogy soha többé ne süljön el? Hogy azt már ne is említsük: ha én nem sütöm el egész életemben, tudom-e garantálni, hogy más se fogja?

Bakumatsu Crisis, 2019, eredetileg egy FuRyu alkotta otome game, az anime rendezője: Mitsutoshi Satō, írója: Masahiro Yokotani.

kép: https://www.very-buy.com/uk/product/anime/anime-series/bakumatsu-crisis-vol-1-12-end/

[1] lsd.: https://aoisakura.blog.hu/2019/06/03/a_szandek_meg_a_pokolba_vezeto_ut