Tavasz délutáni idill így húsvét előtt pár nappal: ülök az asztalnál, zenét hallgatok, kintről kellemes langyos levegő surran a szobába, a macska a lábamon összegömbölyödve alszik és dorombol, már amikor épp el nem felejti és kihagy egy-egy ütemet… És egyszer csak, mint egy orgyilkos kése áldozata…

Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Valahol álom és ébrenlét mezsgyéjén megrekedve már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre. Megesik, hogy az álom utolsó képei elkísérnek,…

„… Misima Jukio nem annyira önmagára kíváncsi, mint inkább azoknak a kínban, nyomorúságban, szenvedésben és szenvedélyben megnyilvánuló életjelenségeknek az összefüggéseire, amelyek a személyes életsorsot a személyes akarat ellenében alakítják, s a tulajdonságokat vagy az adottságokat a hajlamokon…