− Vége? – hallom Ryū kérdését a telefonban. Nem felelek azonnal, fülemen a ketyerével, célra emelem különleges íjamat, bemérem a túl élénk halottat és lövök. Persze talál, de csak az után szólalok meg, hogy látom, a szél felkapja a lény hamvait, és szétszórja a hajnali derengésben úszó város…

− Mégis miről kéne döntenie? – hallom Makoto ingerült hangját, de nem tudom levenni tekintetem erről a fenséges lényről. − Azt ő tudja – feleli egyszerűen Shinei. A neve úgy villan fel előttem, mintha csak egy régi ismerős lenne, akivel hosszú idő után most újra találkoztam. − Mert ismersz is, a…

− A félelem pedig, ami megbénít, az én kezemben van. Ahogy meghallom Kaiga szavait, tudom, fogalmam sincs honnan, egyszerűen tudom, az ő kezében van a gomb. A bomba, amely fokozza az emberekre gyakorolt hatalmát, ott fészkel fent a csillárban. Felnézek. A robbanás éktelen hangja megsüketít,…

Először az egy emelettel lejjebb küzdő, fegyvertelen Makotót pillantotta meg, aki ugyan meglepően ügyesen tartotta távol magát a fúriaként tomboló Onihimétől, de kiütközött rajta a fáradtság is. Amint meglátta Onihime szívét, felemelte az íjat, ami üres volt. Átkozta magát, több nyilat használt el,…

− Menjünk! Shingetsu szavára Rin, Makoto és Daiki is felvette maszkját, majd kiléptek a biztonsági szobából. Kouta még utánuk szólt: − Kéz és lábtörést! Keiko visszafordult. − Komolyan? – kérdezte hitetlenkedést s rosszallást mímelve. Kihasználta az alkalmat és még egy pillantást vetett Ryūra,…

Ama és Rin kompatibilisnek bizonyultak, Daiki mégis úgy vélte, jobb, ha minél kevesebb időt töltenek egy testben. Félő volt, hogy az ő esetükben lehetetlen az a fajta szimbiózis, mely Kiya és Shingetsu esetén működött, legalábbis minden erre mutatott, így viszont nem tudhattuk, elég lesz-e…

Úgy láttuk legjobbnak, ha egy-két napig folyamatosan figyeljük a helyet, talán visszatér. Kiyának kettőtől két szemináriuma volt és egy látogatás köteles előadása másnap reggel, tehát négyen maradtunk. Megegyeztünk, hogy estig Kouta és Daiki tartja a frontot, utána én és Ryū váltjuk őket. Míg én…

Mondanám, hogy ez a körülbelül két hét olyan volt, akár a vihar előtti csönd, de ez nem lenne pontos. Olyanok voltunk inkább, mint a hajótöröttek, akik nagy nehezen és nem kevés szerencsével eljutottak a vihar közepén lévő vákuumban fekvő szigetre, ahol ugyan nyugalom van; azonban tudod, érzed,…

A nagy semmi, a végtelen űr kong csupán fejemben most, hogy megpróbálom a parkban történtek fonalát továbbgöngyölíteni emlékeink alapján. Nem csoda, hisz mind belegabalyodtunk abba a gombolyagba, és csak nagy sokára sikerült valahogy kikeveredni belőle. Az a kaotikus állapot jut róla eszembe, amit a…

Hangot hallok, nem értem, mit mond, de kétségbeesése olyan átütő, hogy képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni. Segítségért fohászkodik. A kérés, akár egy varázsige magához szólít. Nem tudom, ki vagyok, azt sem, hogy hol. Éjjel van, köröttem katonák. Harcolok, valaki másnak a testét használom. Álom…