− Vége? – hallom Ryū kérdését a telefonban.
Nem felelek azonnal, fülemen a ketyerével, célra emelem különleges íjamat, bemérem a túl élénk halottat és lövök. Persze talál, de csak az után szólalok meg, hogy látom, a szél felkapja a lény hamvait, és szétszórja a hajnali derengésben úszó város…
− Mégis miről kéne döntenie? – hallom Makoto ingerült hangját, de nem tudom levenni tekintetem erről a fenséges lényről.
− Azt ő tudja – feleli egyszerűen Shinei. A neve úgy villan fel előttem, mintha csak egy régi ismerős lenne, akivel hosszú idő után most újra találkoztam.
− Mert ismersz is, a…
− A félelem pedig, ami megbénít, az én kezemben van.
Ahogy meghallom Kaiga szavait, tudom, fogalmam sincs honnan, egyszerűen tudom, az ő kezében van a gomb. A bomba, amely fokozza az emberekre gyakorolt hatalmát, ott fészkel fent a csillárban. Felnézek.
A robbanás éktelen hangja megsüketít,…
Először az egy emelettel lejjebb küzdő, fegyvertelen Makotót pillantotta meg, aki ugyan meglepően ügyesen tartotta távol magát a fúriaként tomboló Onihimétől, de kiütközött rajta a fáradtság is. Amint meglátta Onihime szívét, felemelte az íjat, ami üres volt. Átkozta magát, több nyilat használt el,…
− Menjünk!
Shingetsu szavára Rin, Makoto és Daiki is felvette maszkját, majd kiléptek a biztonsági szobából. Kouta még utánuk szólt:
− Kéz és lábtörést!
Keiko visszafordult.
− Komolyan? – kérdezte hitetlenkedést s rosszallást mímelve.
Kihasználta az alkalmat és még egy pillantást vetett Ryūra,…
Úgy láttuk legjobbnak, ha egy-két napig folyamatosan figyeljük a helyet, talán visszatér. Kiyának kettőtől két szemináriuma volt és egy látogatás köteles előadása másnap reggel, tehát négyen maradtunk. Megegyeztünk, hogy estig Kouta és Daiki tartja a frontot, utána én és Ryū váltjuk őket. Míg én…
Mondanám, hogy ez a körülbelül két hét olyan volt, akár a vihar előtti csönd, de ez nem lenne pontos. Olyanok voltunk inkább, mint a hajótöröttek, akik nagy nehezen és nem kevés szerencsével eljutottak a vihar közepén lévő vákuumban fekvő szigetre, ahol ugyan nyugalom van; azonban tudod, érzed,…
A nagy semmi, a végtelen űr kong csupán fejemben most, hogy megpróbálom a parkban történtek fonalát továbbgöngyölíteni emlékeink alapján. Nem csoda, hisz mind belegabalyodtunk abba a gombolyagba, és csak nagy sokára sikerült valahogy kikeveredni belőle. Az a kaotikus állapot jut róla eszembe, amit a…
Jómagam ezen a napon nem tudtam szabadulni a feszültségtől. Vártam a jövőt s féltem tőle. Elé szaladtam volna, hogy hamarabb magamhoz öleljem, ugyanakkor el is rohantam volna a másik irányba, hogy behúzódjak valamiféle rejtekhelyre. Így végül csak álltam egyhelyben, miközben e két vágy dulakodott…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Valahol álom és ébrenlét mezsgyéjén megrekedve már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Megesik, hogy az álom utolsó képei elkísérnek,…