Tavasz délutáni idill így húsvét előtt pár nappal: ülök az asztalnál, zenét hallgatok, kintről kellemes langyos levegő surran a szobába, a macska a lábamon összegömbölyödve alszik és dorombol, már amikor épp el nem felejti és kihagy egy-egy ütemet… És egyszer csak, mint egy orgyilkos kése áldozata…

Kimerült, fáradt, végletekig hajszolt lábai már jó ideje remegtek s most egyszerűen összecsuklottak alatta, úgy dőlt össze, akár egy rosszul felállított kerti asztal vagy egy agyonstrapált, netán anyaghibás műanyag szék. Nem tudta, hol van, hogyan került ide, vagy honnan jött, mégis ott motoszkált…