Ez az anime is nagy szerelem lett. Minden részletében imádtam: a történelmi világát[1], a harcokat, grafikát, karaktereket, érzelmeket, párhuzamokat, zenéjét.

Bár a mangáját nem ismerem, csupán egy-egy infó bukkant elém róla, az azért az animéből is sejthető, ez még csak a kezdet és bizony sok mindenre számíthatunk a továbbiakban. Többen kifogásoltak a történet későbbi menetét, amit ugyan csak nagy vonalakban olvastam, számomra mégse tűnt olyan váratlannak. Nemsokára el is árulom miért, de előbb lássuk, miről is van szó.

Thors, az egykor nagy harcos viking a jelenben (1002-ben) Izlandon él családjával békében. Ugyan tizenöt éve sikeresen megszökött a katonák világából feleségével és lányával, most rátalálnak és harcba hívják, mivel a dán király Anglia meghódítására készül. Thors azonban hamarosan utolsó harcát vívja a megölésére felbérelt Askeladd-dal, bár annak embereit jól helyben hagyja, sőt a párbajukat is megnyeri, végül életét veszti a hajóra felszökött fia, Thorfinn szeme láttára, akinek további sorsát követjük végig, többek közt. Láthatjuk, hogyan lesz Askeladd bandájának tagja, harcosa, miközben újabb és újabb párbajokban próbál bosszút állni apja haláláért. Hogyan vesznek részt ők is az Anglia elleni hadjáratban, amikor is a dán király halálának előszelét megérezve mindenki helyezkedni próbál, és befolyásolni, hogy a Norvégiát uralma alá hajtó Harald vagy a félénk, visszahúzódó, keresztény vallást követő Canute legyen a trón örököse. Persze utóbbinak nem áll túl jól a szénája, nem épp ő a kedvenc, ráadásul apja sem szeretné életben látni. Ennek bizonyítékaként például ott hagyja London ostrománál, ahol aztán az angolok oldalára átállt, harcimádó óriás, Thorkell kezei közé kerül, onnan Thorfinn és a ravasz Askeladd menti ki, majd utóbbi saját elképzelései szerint kezelésbe veszi a reménytelennek tetsző herceget és sorsát. Askeladd szerencséje azonban rohamosan fogy, és teljesen elenyészik, utolsó tetteként leleplezi magát és végez a dán királlyal, csakhogy szinte rögtön kövesse is a halálba. A dühös, összezavarodott Thorfinn számára pedig új élet kezdődik, bár hogy pontosan miféle, azt még nem tudni.

Nem tudni, de egy valami sejthető a címből, ugyanis Vinland egy legendás hely, amolyan paradicsom, amely felfedezésre vár és még gyerekfejjel otthonában Thorfinn is erről ábrándozik, majd újra előkerül nem sokkal a végső összeomlás előtt. Továbbá ott van más néven Askeladd történetében, Avalonként, valamint Canutenál is, egyrészt magában a keresztény vallásban, másrészt később a céljaként, az itt, a földön általa megteremtendő édenként. Ennek nyilván szerepe lesz még a későbbiekben.

Ezek a mesebeli helyek mind ideálok, álmok, célok. Elérni, meglelni, megvédeni, létrehozni. Mindenkinek (feltételezem, de biztos sokunknak) volt vagy van ilyen, legalábbis hasonló. Egy vágyálom, egy terv, elérendő cél, ám az életnek is megvannak a maga tervei... (Tudom, ez így túl leegyszerűsített, békéljünk most meg ezzel, különben napestig itt ülhetünk.) Ha nem is éppen a vikingek korában előforduló kataklizmák, valami bizton meg fogja rendíteni szilárdnak hitt talajunk, pszichénk, elménk, mely formálódik, változik, alakul is, és ez különféle hatással lesz ideálunkra is. Mindig lesznek töréspontok, ahol ideiglenesen vagy végleg kisiklanak a dolgok.

Canute esetében a töréspont nevelője, Ragnar halála és az érte folyó öldöklés. Az ő esetében ez a kataklizma lényegében pozitív kimenetelűnek bizonyul, hisz az eddig őt körülölelő és bizonyos szempontból akadályozó bábját töri szét, amiből egy teljesen más személyként, újonnan lelt erővel és határozott céllal bújik elő. Kilép egy megszokott körből, szerepből, új megértéssel, mondhatni megvilágosodással találkozva leszámol addigi hiedelmeinek jórészével, és úgy dönt, maga épít új világot önmaga és népe számára is. (Az más kérdés, mi lesz belőle.)

Askeladd már a kezdetektől törött, ott a dán, kegyetlen, őt el nem ismerő apa, és a walesi anya, aki rabszolgaként, betegen arra vár, hogy legendás királyuk visszatérjen Avalonból. Mondhatnám azt is, kicsit tudathasadásos állapot ez, ott az anya meséje, népe és annak ideálja, de Askeladd dán is és az ő valóságukban kénytelen felnőni. Hogy lehet megoldani egy ilyen helyzetet? Többféle megoldás van, Askeladd viszont úgy dönt, magára ölti a dán fiú szerepét, hogy aztán megölje apját és testvérére kenje. Ez még igen okos megoldásnak is tűnik, hatásos bosszúnak, csakhogy Askeladd benne ragad álcájában, folyamatosan kettészakadva él, konzerválja a törést. Gyűlöli a dánokat s mégis évtizedekig él egy dán banda vezéreként úgy, hogy senki sem sejti az igazságot. Aztán jön a herceg ügye, egy újabb lehetőség, hogy kárt okozzon és hogy megvédje anyja népét, a dolgok azonban összekuszálódnak, újabb kataklizma közeledik, gondos színjátékának díszletei darabokra esnek, mígnem nem marad más választása, mint a király ellen elkövetett, lényegében öngyilkos merénylet. Ugyanakkor ezzel együtt végre színt is vallhat, tehát részben felszabadító is, megváltás az egész életét uraló csapdától.

Thorfinn első kataklizmája az apja halála, ami után a harag dominálja életét, Askeladd halálát akarja, de csupán hatévesen, semmi tapasztalattal esélye sincs. Míg Askeladd leplezi, rejtegeti gyűlöletét, addig Thorfinn csak ezt ontja magából. Mindketten csapdában vannak, mindketten ott ragadnak azok közt, akiket megvetnek. Thorfinn azonban lobbanékony, zabolázatlan természetének köszönhetően sem kapja meg azt a megváltást, amit Askeladd, akinek a halála és azzal együtt gyerekkora meghatározó alakjának, Leifnek a feltűnése újabb töréspontot jelent életében, aminek hatásait majd csak az elkövetkező évadban (ha lesz) láthatjuk.

Elképesztő egyébként Askeladd és Thorfinn életének párhuzama és kapcsolatuk. Mindennek ellenére Askellad több szempontból is Thorfinn mentora, bár talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés. Hiába Thorfinn gyűlölete, ami valahol érthető is, Askeladd tanítja, miatta jön rá, hogy karddal nem fog boldogulni, a párbajaik ígérete tartja életben és add neki motivációt a fejlődéshez a harcban. Ugyanakkor sok minden nem jut el belőle Thorfinnhoz, éppúgy nem hallja, vagy figyelmen kívül hagyja, mint apja "szellemének" szavait, álmait, Leif kérését, mert haragja minden mást elmos, minden mást túl üvölt, és az Askeladdal folytatott párbajain is elveszi tőle, amit addig elért, hiába a férfi minden célzása arra, így sehová se jut. Askeladd halálakor sem tudni, mennyit fog fel szavaiból, pedig érezhetően figyelmeztetni akarja, jobb, ha végre elkezd gondolkodni az életén, most már felszabadulhat a gyűlölete alól, meghatározhatja, milyen életet akar élni. Megteheti azt, amit maga Askeladd elszalasztott, vagy talán csak az utolsó előtti pillanatban engedte meg magának. És igaz(i) harcossá válhat, neki még van esélye.

Merthogy - és részemről ezek lesznek a végszavak - a helyek jelentette ideálok mellett ott a történetben az igaz(i) harcos képe, azé, amit Thors elért. Thors és az igaz(i) harcos eszménye egy újabb háromszöget hoz létre: Thorfinn, a fiú, Askeladd, a gyilkosa és Thorkell, az egykori bajtársa és sógora. Mindegyikükre nagy hatással van az, ami Thors, amit képvisel, jóllehet egyikük sem ismeri az utat oda, bár Thorfinn és Thorkell talán még meglelhetik (vagy felépíthetik).

Vinland Saga, 2019, eredetileg Makoto Yukimura mangája, az animét Hiroshi Seko és Kenta Ihara írta, Shūhei Yabuta rendezte.

kép: https://www.imdb.com/title/tt10233448/

[1] A szereplők nagyrésze valós személy volt egykor, a történet több északi históriából merít, ezekről a manga wikipédia cikkétől elkezdve több youtube videóig sok-sok infót találhattok.