Szóval itt ez a kép, és a feladatom: írjak róla valamit, valamit, amit felidéz bennem...
Igen, elég gáz! Nem mintha ezt én találtam volna ki, ki az az agyament, aki ilyet magától megfogalmaz és végrehajt? Mivel rohadt sok ember él ezen a világon, biztos van olyan, de én nem vagyok az. Csak éppen…
- Tudod, mi az egyik legnagyobb baj a szavakkal? - kérdezi tőlem.
Ugyanabban a kávézóban ülünk, ahol a múltkorában magam is ezen töprengtem.
Október vége van. Ez már a harmadik alkalom, hogy ilyentájt összefutunk és leülünk beszélgetni.
Nem sokat vár, épp csak felemeli pillantását a csészéről,…
- Mi ez? Önarckép? - kérdezi a csoporttársa. Ugyan próbál nem tudomást venni róla, de érzi a szavak tónusában, a hangban bujkáló gúnyt.
- Igen, úgyis mondhatjuk - feleli halkan, bár számára ez a kép sokkal több dimenziós.
Épp ezért, címként nem azt írja: Önarckép, hanem azt: Egy képen minden. Ezt…
Ez az anime is nagy szerelem lett. Minden részletében imádtam: a történelmi világát[1], a harcokat, grafikát, karaktereket, érzelmeket, párhuzamokat, zenéjét.
Bár a mangáját nem ismerem, csupán egy-egy infó bukkant elém róla, az azért az animéből is sejthető, ez még csak a kezdet és bizony sok…
Bő tíz perc alatt végzek a fürdőben és amikor kimegyek, Őfelsége még mindig Shiro ölében albérlő, füle botját sem mozgatja. Átfut rajtam az aggodalom, beteg tán, hogy nem óhajt enni? Tsukiko legalább annyira szerette ezt a macskát, mint a gyerekeinket, ha nekem itt kipurcan, nejem szelleme a saját…
A Pokolnak is megvannak a saját meséi. Minden démonfaj átadja történeteit utódainak, ezzel tanítva meg nekik fontos leckéket, sokszor mondanak új s régi meséket egymás szórakoztatására, vagy így fejezik ki érzéseiket, gondolataikat a világról, életükről. A Pokolnak is akadnak tabui, a szabad…
− A félelem pedig, ami megbénít, az én kezemben van.
Ahogy meghallom Kaiga szavait, tudom, fogalmam sincs honnan, egyszerűen tudom, az ő kezében van a gomb. A bomba, amely fokozza az emberekre gyakorolt hatalmát, ott fészkel fent a csillárban. Felnézek.
A robbanás éktelen hangja megsüketít,…
(Az előző rész végén:
− Én szövetkeztem Torikuval és most hivatalosan téged kutatlak, hogy elvihesselek neki – Yume hallgat. – Személyesen akar végezni veled – fűzi hozzá Himaru.
− Értem – mondja végül a lány, és letolja az imént meglelt kart.)
A csapóajtó felől halk kattanás hallatszik. Yume…
Mit szépítsem a dolgot, kétségbeesetten kapálóztam és közben meghunyászkodva könyörögtem valakinek fent az égben, mentsen már meg. Az ég és annak lakói éppen úgy tojtak rám, akár a tenger vadul ostorozó hullámai. Én meg csak küszködtem és nyeltem a sós vizet. Egyszer csak a rám zúduló hullámhegy…
A falu népét mindenki csak úgy ismerte, mint az önmagukban beteljesedetteket. Csodálták, irigyelték vagy épp gúnyolták s lenézték őket a környékbeli völgyek lakói, ismerni azonban nem ismerték őket, csupán a pletykákból. Úgy mondták, azok nem is emberek, hanem a tökéletesség gyermekei, akik…