Mi újság házunk táján? Oké, tudom, senki nem kérdezte, nyilván nem vagyok túl érdekes. Puff neki! Meg nagyjából mindennek, ami elől van és olyan helyen, ahova az új macskánk képes feljutni.

Jó, annyira nem új, most olyan négy hónapos lehet, lassan öt. Nagyjából két hónapja boldogít itt minket, beleértve a már négyéves, eleddig egyeduralkodó macskánkat. Még nem akart kinyiffantani, amiért idehoztuk neki ezt a betolakodót, igaz, szerintem oly nagyon nincs is elragadtatva. Most amolyan szeretlek is meg nem is, pontosabban hajlandó vagyok elviselni állásponton van. Nincs cukiság, együtt alvás, a másik mosdatása és hasonlók, viszont legalább a komoly agressziót is megúsztuk. Már amikor idehoztuk se volt az a fújás, szőrborzolás, morgás, mondjuk, az is eltartott egy darabig, hogy a nagyobb bemenjen abba a szobába, ahol a kicsit elszállásoltuk.

Ennek a felemás állapotnak sokféle oka van. Ebből az egyik, hogy egyértelműen nem vagyok egy macskasuttogó szintjén. Igaz, suttoghatok én a kicsinek, mikor az ordítást sem hallja (ellenben előszeretettel műveli), merthogy süket, és ez nem könnyíti meg a dolgokat. Bár őszintén szórakoztató volt a nagyobb macskánk arckifejezése, amikor hiába nyávogott a kicsinek, az tojt rá, a másik meg felnézett rám, hogy most ezzel mi van? Szerintem azóta már minimum kezdi sejteni, új társa nem hall, ugyanis ehhez annyi instrukciót kaptunk, hogy majd rájön.

Arra biztos ráébredt, hogy nincsenek egy hullámhosszon életmód tekintetében, értsd: az idősebb macskánk sokkal lustább, nyugodtabb, kicsinek is kevésbé volt játékos, mozgékony, ezt azért nem nehéz, mivel a kicsi igazi energiabomba, fogalmam sincs, mit használ, de én is kérnék belőle időnként. Simán lenyom szerintem egy forma1-es versenyt a lakásban. Habár mostanság ez a sport kicsit háttérbe szorult, sokkal érdekesebb a vertikális mozgás, amit ellenben nem neki találtak ki, és nemcsak a kora miatt. Ugrani csak és kizárólag lefelé szokott, felfelé küzd, mászik, már ahol tud, egyrészt mert süket és bezony ez itt sem előny. Másrészt nem ő nyerte meg a genetikai lottót, a testéhez képest nagyok a lábai, mancsai és hosszú a farka. Nem az a farka... Nos, igen, mint kiderült, kandúr a szentem, az ivartalanított nőstényünk mellé, aki már csak a még ivaros volta miatt is tartja a távolságot, ezt nem én mondom, a doki és a hozzáértő ismerős is mondta, hogy az ivartalanítás is dob majd a kapcsolatukon, ámen.

Még mielőtt bárki frászt kapna, nem ölik egymást, mint mondtam, sőt el is vannak, mértékkel. Azt hiszem, már ez is nagy eredmény, tekintve, mi sem vagyunk százasok, nem a legjobb konstelláció a két macskáé. A nagy kóbor macska, valószínűleg egyke is, még hat-nyolc hetes korában találtam egy forgalmas főút közelében, és hát azóta egyedüli cica a lakásban. A kicsi szintén egyke, és hendikeppes. Szóval ezt bevállaltuk. Taps.

Ennek dacára a legnagyobb stressz és riadalom akkor volt, amikor az új jövevény olyasmit produkált, amire én nem gondoltam. Merthogy eszembe nem jutott volna, hogy a kis szörnyeteg képes becsúszni a radiátor mögé, a másik is feküdt meg bohóckodott rajta kicsinek és mi se történt. Na akkor történt, hajnal háromnegyed hatkor.

Én épp elfordultam, mert telefonon beszéltem élettartozékommal, majd már csak azt hallottam, veszett mód szirénázik, és hamar rájöttem, honnan. Egyből azt hittem, atyaég, összetört valamije, megfullad, és a többi, tehát a higgadtság abszolút hiányával pörgettem az agyam, hogy szedjem ki. Na, most ugye egy radiátort nem olyan egyszerű leszedni, már ha nem azt csinálod, amit én felspannolt állapotomban, letéped félig a falról. Máris ki tudtam szedni, és elárulom, kettő perc múlva, mintha mi sem történt volna, játszott és rohangált. A nagyot (ő ott volt a radiátor fölött az ablakban) ezzel ellentétben már majdnem dél körül is úgy kellett elő imádkoznom a búvóhelyéről. Az se volt egyszerű menet míg rájöttem, hol van. És persze, hogy olyan helyen volt, ahová még kicsinek be tudott mászni, azt azonban a franc se gondolta, hogy most is képes beszuszakolni oda magát. Tanulság: te csak hiszed, hogy van olyan hely, ahova egy macska nem fér be.

Egyéb tanulságok, a teljesség igénye nélkül, csakhogy okuljatok és/vagy szórakozzatok:

• két macska nem dupla gond, minimum tripla és ez enyhén alábecsült érték
• kizárt, hogy valaha lesz olyan pontja a lakásnak, akár éppen takarítás után is, ahol nincs macskaszőr (jó ez azért barokkos túlzás, de a macskaszőrmentes lakás felejtős)
• a süket macska többet "beszél" és baromi hangosan, fordítok: ordít, szirénázik bármiért
• te viszont hiába beszélsz hozzá, mégis megteszed, igen, két hónap után is
• a vészjelzést csak akkor hagyja abba, ha meglát és/vagy megkapja, amit hiányol
• így olyan csoda csak elvétve történik, hogy egy óránál többet ülhetsz nyugodtan és dolgozhatsz, akkor biztosan alszik
• a süket macska mindent imád, amitől a másik falra, vagyis szekrényre mászik, de legalábbis messzire elkerül pl: porszívó, mosógép, epilátor
• nincs olyan, hogy elég játék
• mindkettő kiérdemli a Görényke családnevet. Részletezem: ha az egyik épp békén ülne/feküdne már, a másik odamegy piszkálni. A másik táljában lévő víz finomabb, a kicsinek meg mániája kiborogatni. A másik száraztápja jobban ropog. A kicsi harmadik névként viselheti a Konyhamalacot, mindent bezabál, amit a másik ott hagy.
• a süket macska kifejezetten fél a mennydörgéstől, villámlástól (irónia on: alig várom a Szilvesztert)
• hiába készülsz fel, hiába a sok tanács, ne higgy el mindent, a fele úgyse úgy lesz. Példa: ha azt akarod, hogy az egyik ne járjon rá a másik almára, vegyél különbözőt nekik. Vettem, nem jött be. (Annyira nem, hogy most mindkettő összevissza hol egyiket, hol másikat használja, mindenféle logika, rendszer nélkül.) Példa2: összeszoktatásnál etesd őket egymáshoz közel, akár a csukott ajtó két oldalán. Ezek nem találkoztak a nagyobb macskánkkal. Juszt se volt hajlandó ott enni.
• sose hidd, hogy nem tudnak meglepni. A kicsi egyik mániája a budiba bámulás. Ne kérdezzétek!
• hajlamosak átvenni egymástól szokásokat. Most már a nagy is rákapott a budiba bámulásra, és megtanította a kicsit, hogy lehet kinyitni a fürdőszoba ajtót.
• közös mánia a mindenféle szekrénybe be kell jutni c. játék
• van olyan szokás, amiről azt hinnéd, a kutyák sajátja, de mindkettő csinálja/csinálta; ez a kábelrágás, ez ugyan csak ideiglenes (elvileg míg nő a foguk), a nagy ezen időszak alatt több kábelt kicakkozott, egy HDMI-t elrágott (akkoriban még volt tévénk). A kicsi kifejezetten imádja az áram alatt lévő kábelt, így porszívózásnál, ha épp nem a fej előtt bohóckodik, vagy azon csimpaszkodik, akkor ellenőrizni kell.
• you have one follower! Azaz az egyik legalább szinte mindig ott van mögötted, vagy előtted, vagy melletted, és egy nap minimum kétszer megpróbálnak elgáncsolni, és biztos, hogy ugyanennyiszer akarsz hasra esni valamelyik labdájára, játékára lépve.
• csak hiszed, hogy tisztában vagy azzal, a macska süket. Az egy dolog, hogy beszélsz hozzá. De elsőre biztos, hogy azon fogsz aggódni, kiszökik, amikor a zurad hazajön. Csak később ébredsz rá, ő nem hallja a kaputelefon hangját, sem a kulcs csörgését, sem a zár kattanását.

Bónusz: macska és tabletta

Tudjuk, a macskának van hatodik érzéke, de még hetedik is. Tudja, hogy mikor viszed orvoshoz. Na, mivel a szerencsétlen idősebbik baromi rosszul tűri ezt, beneveztem egy házhoz jövős dokinál, hogy hátha az csökkenti a fújós, karmolós ördöggé válást (amit egy vérvétele óta minden egyes dokilátogatásnál produkál). Nem mondhatnám, hogy osztatlan siker lett, bár a kicsit túl sokat beszélő doki hiper rendes, profi és kedves volt. Mindenesetre megkapta az oltást, féreghajtót, és kapott gyógyszert az ínygyulladására.

Gondolom, sokaknak nem újdonság, macskának tablettát beadni "élmény". Elég sok mindenbe próbáltam már berejteni, hasztalan, tudja, hogy ott van, kiköpi, nem eszi meg csak összenyálazza és a többi... Tehát maradt a fej megfog, bele a szájába, majd száj összezár és lesimogatod a torkán metódus. Ami eddig a pillanatig működött, most, hogy a féreghajtóját így kapta meg a dokitól, este én aztán hiába próbáltam végrehajtani, hiába fogtuk, összeszorította a száját, leszorította a fejét. Úgyhogy megint keresni kezdtünk, van-e még valami trükk. Porítsd össze keverd bele májkrémbe, kefírbe - szólt a mentőöv. Szkeptikus voltam, de hát valahogy csak bele kellene juttatni a macskába azt a tablettát, ha nem akar hamarost fogatlan lenni.

Első próba: kefírbe (azt imádja) kevert por. Kisebb gladiátorjáték árán a 90 százalékát belediktáltam. Nem mintha akartam volna, mert persze hogy igazam lett, amikor a zúrnak kifogásoltam az ötletet, ugyanis a gyógyszerről azt írják, ne törd össze. Tapasztalati úton tudom miért, kurva undorító íze van, igen, hülye vagyok, igen, még életben vagyok. Pont olyan mint amikor a férfi beleejtett a pelyhes dobozba egy algoflexet, az ott maradt (mert majd meglesz), én meg egyik reggelimben gyanútlanul szétropogtattam, azt hittem még jó ideig, menten elhányom magam.

Tanulság: nincs mese, annak a tablettának egy az egyben kell lejutnia a macska torkán. Az "erőszak" viszont hatástalan. Maradnak az imák.

Este jobb híján jött a májkrém, gombócok, egyikbe belerejtettem. Nem mintha egy régebbi alkalommal nem próbáltam volna már, lenyalta róla és otthagyta, vagy visszaköpte... És most mégis simán benyelte! Az egyetlen különbség tudjátok mi volt? Másfajta a májkrém.

Nos, ezek után egyrészt madarat lehet velem fogatni, mert végre itt a megoldás (reméljük így is marad, és a macska nem hallja a gondolataimat is, akkor aztán bajba leszek). Másrészt meg why? Egész egyszerűen nem fér a fejembe, hogy most komolyan csak egy másikféle májkrémet kellett volna vennem?!