Avagy apró fecnikre firkantott fárasztások az Újév körüli egyhetes átmérőjű körből

#mindmeghalunk

Volt az a bizonyos nap, amikor boldog-boldogtalan levideózta, leklimpírozta földrengésélményét, mire Cseresznyében felmerült a kérdés:

Van nekünk ilyen a lakásbiztosításunkban?

Gőzöm sincs - morrantam válaszul.

Pedig nem ártana. Ez az épület már egy kis mozgástól is rögvest összedől.

Még be sem fejezte, a kisasszony már hiperventillálva vetítette le magának az összes lehetséges forgatókönyvet és azok következményeit.

Rámordultam Cseresznyére:

Remek. Tényleg muszáj volt ez?

Felhúzott orral, mint egy sértődött királynő közölte:

Valakinek gondolkodnia is kell, felkészültnek lenni.

Mondanám, hogy hitetlenkedtem, ha nem volnék alapjáraton hitetlen, tehát szörnyedtem és értetlenkedtem.

Anyám, borogass! Nem is érezted! Mi jön még? Ránk zuhanó repülőgépre, eltévedt csészealjra, cunamira, hurrikánra, vulkánkitörésre, netán orkokra is kiterjedő biztosítást fogsz keresni?

Komolytalan vagy - érkezett a replika.

Kisasszony tovább rettegett, elvégre klímaváltozás, felmelegedés és a világvégét is egyre közelebbinek jósolják.

Feladtam, már meg sem említettem, elnagyolt becslésem szerint csak az elmúlt három évtizedben túléltünk vagy egy tucatot belőlük. Amúgy ja, mind meghalunk, egyszer biztosan, de lehet inkább átalszom.

#nothappy #notnew

Nem írtunk senkinek, sehova, hogy boldog Újévet - panaszolta a kisasszony elsején.

Majd írunk - vigasztalta Cseresznye és közben jelentőségteljesen rám nézett, szuggerált.

Nem hagytam magam, leráztam azzal:

Rám ne nézz!

Nem halsz bele - győzködött.

Az tény. Ahogy az is, se én, se az év nem boldog, sőt nem is új.

Valaminek csak tudsz örülni!

Annak nagyon, hogy végre tudtam Szilveszterkor is aludni. Annak kevésbé, hogy pontosan tudom, többet ilyen nem lesz.

Ünneprontó vagy - duzzog ezúttal a kisasszony.

Úgy-úgy - helyesel Cseresznye. - Új év új lehetőségek.

Közben felbukkan a szobában a férfiú is, megkérdi kérek-e valamit, mert ő ebédel.

Felsóhajtok.

Egy kötelet.

#paragép #tehetség

Ebben a csudajó, frissen mosott évben azzal kezdtük az első hetet, hogy mivel a férfiú is még mindig itthon héderel, elvittük az autót szerelőhöz, nézze át, vizsgáztassa le.

Széljegyzet: olyan jó ez az év már most, hétfőn a szerelőműhelyben és környékén nem volt áram egy ideig, szerdán nagyjából a fél városban nem volt víz úgy fél napig. Ma pedig kiderült, valahol a tárolóknál folyik a víz. Keblemre rözsicsökkentés és kiköltözünk vidékre jeligék, valamint a töketlen közös képviselők! Cseresznye grimaszol egyet, kisasszony meg krokodilkönnyeket ejt, mert már megint negatív vagyok.

Mondja ezt ő, aki először azon parázott, hogy mit fog szólni a szerelő, mert akadt egy kis gond a világítással, amit mi nem tudtunk megoldani.

Ilyenkor még csak a facepalm-ig jutok, vagy valami olyasféle reakcióig: Jaj, ne! Ki hallott még olyat, hogy azért viszed szerelőhöz az autót, mert valamit meg kell rajta javítani? Hová jutott ez a világ?

Ami azonban utána következett, az már orvosi eset. Oké, végül is mi mind azok vagyunk.

Kedd déltől kezdve állandóan járkált, zsizsegett, mert a szerelő nem hívott, és akkor valami nagy baja van az autónak, majd jött, hogy:

Lehet elfelejtette.

Mit?

Hogy felhívjon.

Persze, meg akarja tartani az autót - zsörtöltem, mert a fickó tényleg nem egy memóriabajnok, azt kétlem, hogy elfelejtené visszaadni a kocsit, mikor csak utána kap pénzt.

Lehet, nem adtuk meg az új számot - pörgette tovább a paragépet.

De megadtuk.

Talán fel kellene hívnunk.

De megadtuk! Nem kell - Nem, nehogy azt higgye bárki, azzal előrébb vagyunk, ha felhívjuk. A kiscsaj akkor azon kattog, hogy nem kellett volna zaklatni.

Talán elkeverte.

Na most már dugulj el! - Nem, nem jobb, ha csöndben van, attól még érzem, hogy non-stop izeg-mozog benne a feszültség, kis idő múlva pedig úgyis újrakezdi.

És végül mi lett? Szerda délután jelentkezett az ember, Frászbúkon. Tegyék meg tétjeiket, mégis mi volt ennek az oka? Nem találta a számot. Hogy a nyavalyás kisasszony miért nem a lottószámokra érez rá így! Akkor még egy kis haszna is lenne.

Mellesleg nemcsak a kisasszony bír minálunk kétes tehetséggel, a férfiemberünk - mint utólag kiderült - maga okozta a világítás egyik hibáját, egyszerűen cserénél sikerült rosszul beraknia az izzót, dacára annak, a gyártó próbálta az ilyen baklövések lehetőségét csírájában elfojtani azzal, hogy elméletben csak egyféleképp lehet berakni. Ő mégis megoldotta, mit neki elmélet!