Régebben úgy érezte, a boldogság nem mindenkinek jár, és ha így van, ő ezeknek táborát erősíti. Neki talán mást szánt a sors. Hogy miért? Ki tudja; rossz csillagzat alatt született vagy előző életében szörnyű ember volt, ezért kell most lakolnia.
Gyerekként sok ilyesmit hallott más gyerekektől: el…
Hogy is mondta az évfolyam társa két éve? Mindjárt vége és akkor elkezdheted a saját életed, rendbe jössz és rendbe hozol mindent.
Valóban így történt, de akkor mégis miért olyan fáradt, hogy képtelen levetkőzni? Miért áll így a zuhany alá, hátát a falnak vetve? Miért érzi, hogy a rá záporozó…
Az az érzés, hogy ők ketten egy külön univerzumban lebegnek, melyet a köztük létrejött kapocs hívott életre, később fogta el, egész pontosan még ugyanazon a nyáron a helyi fesztiválon.
Már sötét volt, a sátrak mögött sétálgattak az erdőben, mindent megnéztek és kipróbáltak, amit akartak, a…
Kazumi - mint kiderült - új fiú volt Sadayuki évfolyamán, de másik osztályban. Valamikor január végén költöztek ide, mindösszesen egy utcányira tőlük, a város szélére. Házukon túl már csak erdő-mező terült el. Szinte közvetlenül a ház mögött domb emelkedett. Ennek távolabbi lejtőjéig futottak, ott…
Sosem szerette az iskolai rendezvényeket, kiváltképp nem az ilyen bulikat, sőt ha nem volt muszáj leginkább senkivel se akart találkozni. Nem mintha különösebb problémája lett volna osztálytársaival, de nem is szerette őket, ők sem igen keresték társaságát.
Farsangot tartottak, ő ugyanabban a…
Itt ez a kép, az egyetlen kép, amit telefonról telefonra hurcolok immár több mint másfél évtizede. Az utolsó kép a nővéremről. Az egyetlen kép róla, amim van. Tényleg az, az emlékezetemben egy sem található, ez állítólag természetes. A nagyszüleim ezt mondták, persze, hogy nem emlékszel rá, hisz…
Szóval itt ez a kép, és a feladatom: írjak róla valamit, valamit, amit felidéz bennem...
Igen, elég gáz! Nem mintha ezt én találtam volna ki, ki az az agyament, aki ilyet magától megfogalmaz és végrehajt? Mivel rohadt sok ember él ezen a világon, biztos van olyan, de én nem vagyok az. Csak éppen…
Végre hazaért, alig várta. Kis bőröndjét ott hagyta az előtérben, a csuromvizes kabátját is csak földobta a fogasra, kit érdekel most, hogy lecsöpög? Meg kellett őt találnia, most, és magához ölelni.
Mérge még ott dolgozott benne, egymást erősítették aggodalmával. Már annak sem örült, hogy muszáj…
A vonaton ült; úgy követte az elsuhanó tájat tekintete, mint egy izgatott gyereké, aki először utazik és mindent be akar fogadni és elraktározni későbbre. Mosolygott, nem tudta abbahagyni, pedig - ahogy még órákkal ezelőtt anyja mondta a telefonban - most dobja ki az ablakon életét, legalábbis azt,…
Sötét van; ránehezedik ez a legteljesebb, tökéletes sötétség, ami nem puha, vékony pléd, sokkal inkább egy súlyos dunyha, amit ólomtollakkal béleltek ki, és egyáltalán nem melegíti.
Hideg van; a víz (a bűzös, mocskos lé), amiben fekszik, megadva magát a sötétség súlyának, jéghideg, mégis marja…