Egy kisebb társaság éppen hazafelé tartott az éjszaka közepén, amikor egyikük megállt és tágra nyílt szemmel meredt fölfelé. Először hiába kérdezték, mi baja, mit lát, ő csak megdörgölte szemeit, mintha meg akarná javítani őket. Erre aztán a többiek is egymás után követték tekintetének útját, s…

Nem és nem fért a fejébe, mitől olyan boldog barátja? Mitől ér fülig a szája? Miért rángatta most ki ide a cseresznyefák alá, mikor épp semmihez sem volt kedve? - Csodálatos! - ujjongott mellette kezeit boldogan összecsapva. Ragyogó szemeiben a szellő ringatta virágok és szirmok tükröződtek. Ő…

- Te is valaki vagy, már most is, annak születtél, mint mindenki más. Hiába mondta neki ezt, ő egyáltalán nem így érezte. Nem is érzett semmit a fájdalmon és a dühön kívül. Sebzett, megtaposott énjében csak a harag üvöltése hallatszódott, semmi más nem jutott el hozzá. - Kibaszottul nem érdekel az…