- Te is valaki vagy, már most is, annak születtél, mint mindenki más.

Hiába mondta neki ezt, ő egyáltalán nem így érezte. Nem is érzett semmit a fájdalmon és a dühön kívül. Sebzett, megtaposott énjében csak a harag üvöltése hallatszódott, semmi más nem jutott el hozzá.

- Kibaszottul nem érdekel az olcsó dumád - mordult rá a fölé magasodó férfira.

Az semmit se szólt, csak nézte, arcizma sem rándult, de barna tekintetének mélyén valami felizzott, amikor - hogy végre békén hagyja - sziszegve hozzáfűzte:

- Ne tegyél úgy, mintha bármit is tudnál.

A férfi hirtelen megragadta kabátja gallérját, és mivel a fiú alacsonyabb volt nála, lehajolt, úgy vágta az arcába:

- Undorító vagy, vagy szánalmas.

A fiú először összeszorította szemeit, karjait megpróbálta az arca elé emelni, de a férfi karja útban volt. Azt várta, megfogja ütni, azonban semmit sem tett. A fiú megdöbbent, tágra nyílt szemmel bámult a férfi arcába, mire az még hozzátette, eleresztve őt.

- De talán még menthető.

A fiú csak állt ott előtte, mint egy sóbálvány. A férfi felsóhajtott.

- Bár gondolom, nem sok mindent értesz.

- Kellene? - vetette oda flegmán a fiú.

- Nem ártana.

A fiú persze erre már nem reagált, ám a férfi látta rajta a kíváncsiságot, sikerült elérnie.

- Azt akartad velem tenni, amit veled tettek.

A fiú grimaszolt, már megint jön a szent beszéd, de a szemöldöke kérdőn felszökött.

- Túl sok az elbaszott ember - kezdett bele a férfi, miközben leült a mögöttük lévő padra. - Vagy maga az emberi faj van elkúrva.

A fiú felé fordult, először csak a fejével, majd ahogy folytatta, az egész testével.

- Valami ilyesmi jár a fejedben már jó hosszú ideje. Mondok én neked valamit, nem is tévedsz olyan nagyot. Tényleg jó sok szart sikerült összeszednünk az idők során, tele vagyunk rosszul működő, végzetesen hibás programokkal.

- Programokkal?

- Oké, nem vagyok költő. De mindjárt itt van a minősítés. Lemerem fogadni, így vagy úgy számtalanszor tettek téged senkivé, ahhoz mindenképp elégszer, hogy elhidd ezt, és ráállj arra a pályára, hogy valakivé kell válnod, mindenáron. Ha máshogy nem, hát azáltal, hogy megint csak így vagy úgy másokat teszel senkivé. Pedig az egész ostobaság, ráadásul egy kártékony, és baromira logikátlan ostobaság.

A fiú levágta magát a férfi mellé, fáradtnak tűnt (ő is fáradt volt) és mégis izgatottság csillant fel szemében, ahogy felé nézett a folytatást várva.

- Ugyan mitől lesz az ember valaki?

- Gondolom, attól, hogy azt mondják róla, annak tartják - felelte a fiú habozva.

- Na, de mégis ki? Ki határozza meg a kritériumokat? Ahhoz bizony valamiféle tökéletes lénynek kell lenni, különben nem több mint süketelés. Továbbmegyek, ha az embernek valakivé válnia, akkor ez előfeltételezi azt, hogy előtte senki. És mégis, ha senkinek születünk, akkor minek a vita, hogy egy magzat mikortól számít embernek? Nem mindegy? Vagy valaki, amíg meg nem születik, aztán senki lesz? Mert utána már senkit sem érdekel, hogy milyen az élete, hogy esetleg a szüleinek sem kell.

Látszott a fiún, hogy kezdi unni a dolgot, bár továbbra is nyugodtan ült, vagy talán elgondolkodott?

- Mindegy, a lényeg, hogy nem vagy egy senki, bármit is mondjanak, de az rajtad áll, hogy pontosan miféle lesz az a valaki, aki vagy. Már majdnem felnőtt vagy, te döntesz, és a döntéseid fogják emberré formálni a valakit, aki vagy. Persze, úgy is dönthetsz, beteljesíted azok kívánságát, akik egy senkinek akartak látni, és egy üres, lelketlen bábúvá válsz, akit csak a saját sértettsége és haragja mozgat, de akkor - itt széttárta a kezét - nos, ők győznek, az pedig szívás, ha engem kérdezel.

Ezzel felállt és egy névjegyet nyújtott a fiú felé, aki még kissé bizalmatlanul, de elvette.

- Ha segítségre lenne szükséged - ennyivel búcsúzott és miután a fiú aprót biccentett, hátat fordított neki és folytatta útját hazafelé.

A fiú is felállt, összecsukta a zsebkést és a közeli kukába hajította, a névjegyet zsebre vágta, és elindult az ellenkező irányba. Néhány lépés után még egyszer visszafordult.

- Tch. Ahhoz képest, hogy ő emlegetett süketelést, neki is jó a beszélőkéje. Bár legalább őszinte.

kép: https://trippeart.com/products/everybody-is-a-somebody

Megjegyzés: Ez az első darab picit kakukktojás, főleg a kép miatt, később már nem használtam ilyen jellegű képet, de ekkor még nem volt meg ennek a sorozatnak/albumnak a koncepciója.