Nem és nem fért a fejébe, mitől olyan boldog barátja? Mitől ér fülig a szája? Miért rángatta most ki ide a cseresznyefák alá, mikor épp semmihez sem volt kedve?

- Csodálatos! - ujjongott mellette kezeit boldogan összecsapva. Ragyogó szemeiben a szellő ringatta virágok és szirmok tükröződtek.

Ő csak morgott valamit, ami talán elégséges reakciónak bizonyul és egykedvűen szemlélte a látványt. Remélte, hamar végeznek és visszabújhat a szobájába.

- Na? Mit szólsz? - barátja - minden reménye ellenére - most őt tüntette ki árgus figyelmével.

Kifejezéstelen arccal visszakérdezett:

- Mit szóljak? És mihez?

Erre aztán szokásos felfújt arccal duzzogott egy sort, majd lehorgasztott fejjel dünnyögött valamit. Valami olyasmit, hogy szóval, nem érted. Nem volt benne biztos. Nem hallotta rendesen, de nem akarta ezt tudtára adni, különösebben most nem is érdekelte.

- Emlékszel, egyszer megkérdezted, miért tetováltattam magamra azt a kifejezést: a cseresznyevirág álma? - szólalt meg újra.

Egy alig hallható ühümmel aláfestve bólintott. Nem igazán értette, hogy jön ez most ide, mikor akkor sem felelt, pedig kivételesen tényleg kíváncsi volt; elvégre csak van valami jelentése, jelentősége, ha már valaki magára varratja.

- Imádom a virágokat, főleg a cseresznyéét, bár meg nem tudnám mondani, miért épp ez a kedvencem. Egyszer ilyentájt elgondolkodtam: vajon a cseresznyevirágnak is van álma? Valami, amire úgy vágyakozik, mint mi a boldogságra? Valami, ami értelmet ad a létezésének?

Nehezen állta meg, hogy ne szóljon közbe, ne közölje a nyilvánvaló választ: egy virág nem gondolkodik az élete értelmén meg máson se.

- Azt hiszem, egy virágnak a boldogság, amikor teljes pompájában tündökölhet, ám ez csak rövid ideig tart. Röpke pillanat csupán, mint a mi boldogságunk. Eleinte én is azt éreztem, mint a legtöbben, hogy ez milyen szomorú.

Ekkor ismét lehajtotta fejét, holott előtte megbűvölten nézte az ágon sorakozó virágokat. Az futott át rajta, most éppen olyan, akár egy lehullott szirom.

Majd hirtelen ráemelte tekintetét, melyben parázsként izzott a remény.

- De aztán rájöttem, rosszul nézem! Talán tényleg rövid idő, csak egy pillanatnak tetszik, mégis elég arra, hogy azt érezd, az egésznek értelme van. Létezhet ennél nagyobb dolog, ennél nagyobb jó? A cseresznyevirág álma rövid, és mégis elég egy egész életre. A boldogság meglehet nem több egy pillanatnál, akkor azonban olyan teljességet érzel, olyan teljes vagy te és a világ is, hogy nem kérdés, megéri-e. Erre emlékeztet a tetoválásom, ezért van.

Megdöbbentette ez a vallomás, az a melegség még inkább, mely annak hatására töltötte el, hogy megértette, miért hozta most ide, miért rángatta ki. Halvány mosollyal arcán most először nézett fel igazán a cseresznyevirágokra, ott is felejtette tekintetét. Azt sem tudta, kimondta hangosan vagy csak gondolta:

- Most már értem.

kép: https://hu.pinterest.com/pin/457819118374644084/