Egyik kedvenc útvonalamon sétálok hazafelé. A legkevésbé se vágyom a megérkezésre. Ez az út, ez a kis haladék éltet, amit magamnak loptam. Ez volt gyerekkorom minden reménye: a lopott időszeletek, amikor felszabadulhattam. Mehettem volna a másik busszal is, ami bevisz a szigetre, ám én inkább…

- Olyan nehéz a szívem, hogy ha madár lennék, se tudnék repülni miatta – mondta a lány alig halhatóan. Hosszú, vékony ujjai elvesztek tenyeremben, ahogy mi elvesztünk egymásban a hónapok során. Szemeiben könny gyűlt, nem nézett rám, egy galamb elröppenő alakját figyelte. - Tudod, azt hittem……