Egyik kedvenc útvonalamon sétálok hazafelé. A legkevésbé se vágyom a megérkezésre. Ez az út, ez a kis haladék éltet, amit magamnak loptam. Ez volt gyerekkorom minden reménye: a lopott időszeletek, amikor felszabadulhattam.
Mehettem volna a másik busszal is, ami bevisz a szigetre, ám én inkább…
Kimerült, fáradt, végletekig hajszolt lábai már jó ideje remegtek s most egyszerűen összecsuklottak alatta, úgy dőlt össze, akár egy rosszul felállított kerti asztal vagy egy agyonstrapált, netán anyaghibás műanyag szék.
Nem tudta, hol van, hogyan került ide, vagy honnan jött, mégis ott motoszkált…
Odakint zuhogott. Az esőcseppek ütemesen verték a világot. Én ültem a meleg szobában, a gépre meredtem, kezeim a billentyűzet fölött, tétlenségbe dermedve.
Eltűnt előlem a fonal, melyet eddig követtem. Kétségbeesetten álltam a sötét labirintus közepén. A történet még a végkifejlet előtt megfagyott…