Egymaga volt ezen a helyen, amiről azt sem tudta, mi lenne: valamiféle bizarr valóság, látomás, álom vagy egy másik dimenzió? Sehogy se tudta eldönteni. Csupán két dologban volt biztos: 1. ilyesmire semmiképp sem számított, mikor azon az éjjelen álomra hajtotta fejét a megszokott szobájában, a jól…

Már egy ideje rugdossa az asztal lábát, ahogy ül és lógázza lábait. Ha épp nem lába koppanását hallom a pozdorján, akkor sóhajtozása zavar. - Dolgoznék - mordulok rá. - U-nal-mas! - panaszolja annyira elnyújtva a szótagokat, már-már éneknek tetszik. Levágom a tollat a füzetre és épp nagy levegőt…

Egyik kedvenc útvonalamon sétálok hazafelé. A legkevésbé se vágyom a megérkezésre. Ez az út, ez a kis haladék éltet, amit magamnak loptam. Ez volt gyerekkorom minden reménye: a lopott időszeletek, amikor felszabadulhattam. Mehettem volna a másik busszal is, ami bevisz a szigetre, ám én inkább…

− Mégis miről kéne döntenie? – hallom Makoto ingerült hangját, de nem tudom levenni tekintetem erről a fenséges lényről. − Azt ő tudja – feleli egyszerűen Shinei. A neve úgy villan fel előttem, mintha csak egy régi ismerős lenne, akivel hosszú idő után most újra találkoztam. − Mert ismersz is, a…

[Maga a sötétség] Azt mondták, ez a sorsunk, ami elől nincs menekvés. Hittük hát, hogy eljön a nap vagy éj, amidőn találkozunk a szellemmel, aki társunk lesz, életünk lényegének összefoglalója és vezércsillaga, lelkünk tévedhetetlen tükre. Hozzám azonban senki nem jött el sem álmomban, sem éber…

Kinyitom a szemem. Tudom, hogy álmodom. Nem nagy kunszt, ugyanis kizárt, hogy más módon női testem lehetne egyik percről a másikra. Már pedig tisztán látom, ahogy a lábam elé pillantok. Aztán rögvest hátra is hőkölök. Valami hátulról a combomnak ütődik és én átesem rajta. Hatalmas, aranyozott, íves…

Az előző rész végén: Lassan tisztul ki köröttük a táj. Minden csupa szürke és fehér és furcsán fényes. Szőrös, szöszös, ezüst pókhálók csápjai lengedeznek a hófehér törzsű, ragyogó ágú fákról, melyek az égig nyúlnak s csak felmérhetetlen messzeségben terül szét kéken derengő lombkoronájuk, ezek…

Mire újfent lőn világosság, már egy meredek sziklafallal szemezek. A nagyjából ezer méter magas fal felénél kapaszkodik Yume, Hito és Hana. Nem mondom, jó lassan cserélték ki azt a körtét, ha két napot átugrottam. Látványnak nem utolsó a vidék. Az alkony rózsás árnyalataiban fürdőző szürke, néhol…

[Hírnökszirmok] - Név? – mordult rá a fogadós, akár egy kutya, miközben cseppet sem kedvesen végigmérte szokatlan fizimiskáját. A szúrós tekintettől feszélyezetten a lány halkan elrebegte nevét, amit persze a fogadós nem hallott, ezért ismét rámordult. - Airi Esther Yamada Garcia – felelte…

Nézte, csak nézte a fiút. A forgalmas térre vezető lépcsősor tetején üldögélt. Tíz-tizenkét évesnek saccolta, arca és egész lénye valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzott, ártatlanságot, bölcsességet és távolságot, mintha az a hely, ahol ül, egy másik dimenzióhoz tartozna. Barna, göndör csigái…