A fiúról legtöbben semmi jót se gondoltak, már aki gondolt róla bármit egyáltalán. Sokan igyekeztek úgy tenni, mintha észre sem vennék, de amint valaki szóba hozta vagy csak utalt rá, ezek az emberek voltak a leghangosabbak, akik a legvehemensebben kritizálták: olyan csodabogár, állandóan el van…

Utálta a tükröket, mert ő nem önmagát látta benne, vagy ha igen, mindig elérkezett a pillanat, amikor a szeme és vonásai, haja megszűntek a sajátjainak lenni, amikor arca átváltozott az anyjáéra, már nem ő volt. Túlságosan is hasonlított rá, az orra kivételével, minden az anyjáé volt. A szem a lélek…