Utálta a tükröket, mert ő nem önmagát látta benne, vagy ha igen, mindig elérkezett a pillanat, amikor a szeme és vonásai, haja megszűntek a sajátjainak lenni, amikor arca átváltozott az anyjáéra, már nem ő volt. Túlságosan is hasonlított rá, az orra kivételével, minden az anyjáé volt. A szem a lélek tükre, ezért az bántotta a leginkább, hogy éppen olyanok, mint azé nőé, aki az élettel együtt mérhetetlen gyűlöletet és mély fájdalmat adott neki.

Sosem értette, miért. Sosem értette, miért gondolják, hogy ez az élet jobb a halálnál, a nemlétnél. Ugyan mitől? Mert elég sokan állítják ezt? És akkor már igaz lesz? Állnának akkor ők itt a tükör előtt, melybe képtelenek jó érzéssel belenézni, élnék azt az életet, amit ez a nő hagyott rá, néznék az arcot, ami minduntalan emlékezteti, az övé lopott élet, átkozott, mely végül az egész családja borzalmas végzetéhez vezető első lépés volt. Ha ő nincs…

Ha ő nincs, attól az anyja nem feltétlenül lett volna jobb ember, lehet, hogy nem az apját, csak egy másik férfit kerget a halálba. Amikor kicsit fellélegezhetett, akkor látta ezt, de az őt fogva tartó átok láncaiból nem volt olyan egyszerű szabadulni. Még ha ki is vájná a szemét, az elméjében és személyiségén hagyott bélyegeit nem lehet csak úgy kitépni és a kutyák elé vetni. Nem szabadulhat azoktól a tulajdonságoktól, melyek az övéire hasonlítanak, nem szabadulhat a gyűlölettől, mely benne növekedett, nem szabadulhat a mélyben kongó ürességtől, a ténytől, őt két dolog határozta meg. A hasonlóság őhozzá, és a kétségbeesett vágy és próbálkozás, ő ne váljon az anyjává. Ebben az ellentétben éppen csak önmagát nem lelte, kényszerpályán futott, a síneket már lerakták, ők ketten, onnan letérni mégis hogyan lehet?

Nagyon úgy tűnt vesztésre áll, talán mindig is kudarcra volt ítélve? Talán csak későn látta meg, küldetése, hogy elvágja a körforgást, hogy ne vigye tovább az örökséget, őt magát is felemészti. A siker egyben bukás is.

Egyszer dühében és fájdalmában beleöklözött a tükörbe. Ám hiába a törött tükör, az csupán mementója összezúzott önmagának. Hiába keresgélné már cserepeit, s talán felesleges megtalálnia. Azzal mindent elrontana, amit nagy nehezen elért az örökös lázadással és ellenkezéssel a benne élő szörnyeteg ellen, aki visszanéz rá minden tükörből. És mégis… a törött tükör nem elég. A törött tükör is tükör, épp annyira gyűlöletes, épp olyan zsákutca, csak az ellentétes irányba fut.

kép: https://hu.pinterest.com/pin/424464333604610981/?lp=true