Utálta a tükröket, mert ő nem önmagát látta benne, vagy ha igen, mindig elérkezett a pillanat, amikor a szeme és vonásai, haja megszűntek a sajátjainak lenni, amikor arca átváltozott az anyjáéra, már nem ő volt. Túlságosan is hasonlított rá, az orra kivételével, minden az anyjáé volt. A szem a lélek…

Nézte, csak nézte a fiút. A forgalmas térre vezető lépcsősor tetején üldögélt. Tíz-tizenkét évesnek saccolta, arca és egész lénye valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzott, ártatlanságot, bölcsességet és távolságot, mintha az a hely, ahol ül, egy másik dimenzióhoz tartozna. Barna, göndör csigái…

Este volt már, felhős téli este, amikor mindenki, amint teheti, behúzódik a melegbe, hogy onnan csodálja a hó födte tájat. A vonat az imént állt meg az állomáson, két percnek tűnt s már indultak is tovább. Ő a peronon lépkedő hölgyre nézett még egyszer. Erre az idős nőre, akinek nem tudta a nevét,…