avagy feltámadok halottaimból előbb-utóbb... (Ha már közeleg a húsvét, bár sem Jézus, sem istenség nem vagyok.) Üdv és helló mindenki, aki még itt van! Ígérem bűnbánatot, böjtöt, önostorozást tartok majd eltűnésemért (nem)*, de kell(ett) a hosszabb szünet, aminek május nyolccal lesz vége, akkortól…

Valami egészen meglepőt kapunk a megjelenése előtt a Ne bántsátok a feketerigót![1] folytatásaként aposztrofált regénnyel. Az egyik, kellemetlen meglepetés, amit sokan megemlítenek, a csalódás. Megértem, miért az érzés, de nem osztom. Ez a könyv valóban nem a világhírű regény párja, és messze nem…

Otthonra vágyott, menni akart, hazatalálni. Vágya egyre erősebben dübörgött benne, követelte az indulást, míg végül egy nap rálépett az útra. Az útra, mely elviszi innen a hatalmas pókok által teleszőtt erdőből, az elmocsarasodott tó mellől, a korhadt faházikóból, melynek végében gazok fojtogatta…

A faluban minden évben megtartották a felnőtté avatási szertartást, amikor a fiatal tündéreknek útra kellett kelniük és saját útjukat meglelniük. Már sokszor látta, ahogy eltűnnek az erdőben. Minél közelebb volt az ő beavatásának időpontja, annál kétségbeesettebben várta a visszatérőket.…