Elménk olyan, mint azok a fatáblák a teremben, amire megannyi rajzszöggel különböző üzeneteket tűzdelnek.  Akár egy sündisznó, de a tüskék itt minket szúrnak, és nem megvédenek. Ha nem is érezzük a fájdalmat, a kényelmetlenséget és hisszük a biztonságot, az csupán illúzió. Ahelyett, hogy elménket…

Újra úton ér az éjszaka. A where is my mind szól a Pixiestől. Tökéletesen passzol jelenlegi helyzetemhez, bár én azt nem tudom, hol vagyok. Nem az elmém, a fizikai valóm. Persze, nyilván a kocsiban, amivel x úton tartok B pont felé, immáron sokadjára. És mégis vakon tapogatózom, mégse ismerős…