Egészen döbbenetes, mennyire megváltozhat a világ, miközben mégis ugyanaz. Hogy aztán én változtam volna annyit idő közben, azt már nem tudnám megmondani. Az élmény viszont egy életre, de mindenképp sokáig velem marad. Van annak már lassan másfél éve, hogy ez történt, mégis még mindig élénken él…
Órák, percek, másodpercek. Az idő különféle méretű darabkái, amelyekhez igazodunk, pedig mennyire megbízhatatlanok, mennyire önkényesek, mennyire semmitmondóak.
Baleset volt, olyasmi, amire azt mondják: egy pillanat műve, ám ez nem több olcsó frázisnál, amivel azt érzékeltetjük: gyorsan történt; és…
Van úgy, hogy igyekszünk megragadni valamit a múltból, de az makacsul visszahúzódik a homályba; és van úgy, hogy a jelenben vagyunk teljes lényünkkel, amikor egyszer csak a múlt egy pillanata magába szippant, majd kiköp vagy a jelenben vagy az idő egy másik szegletében.
"Amikor ott ültem a…
Hajnalok hajnalán autózok haza a sötétben, itt-ott ködpamacsokba érkezem, időnként úgy összesűrűsödik, mintha a halál közeli élmények fehér alagútjában lennék és nem a földön egy napközben amúgy igen forgalmas úton. Aztán két perc se kell, kiérek a pamacsból és egy darabig a tiszta ég alatt megyek…
Zene és vezetés, az út mindig szorosan összekapcsolódott benne. Minduntalan tükrözték egymást, saját dalának kergetőző szólamai voltak. A zene lendülete, az autó sebessége, a mellette elúszó vagy épp suhanó táj. Az odakint tomboló szél lökései és a zongora hosszan ívelő, erőteljes futamai.…
Szeretem az őszt, talán épp azért, mert hajlamos vagyok a depresszióra. Olyan, mint egy társ. A kapcsolatunk könnyen leírható, amolyan se veled, se nélküled állapot. Sejtem, erről most mindenki rögvest véleményt formált. Egészségetekre! Mindenki kiötölte, hogy ez jó vagy rossz, valószínűleg az…
(Aki nem tudná, kicsoda I kisasszony, annak ajánlom előbb a Diliház a fejben c. bejegyzésemet: http://aoisakura.blog.hu/2016/10/12/kek_meg_cseresznye_746)
Olyan szörnyű ember vagyok, mint nemrég megtudtam, hogy van autóm. Azért, hogy rendszeresen használom is, már külön bejáratú bugyrot tartanak…
Újra úton ér az éjszaka. A where is my mind szól a Pixiestől. Tökéletesen passzol jelenlegi helyzetemhez, bár én azt nem tudom, hol vagyok. Nem az elmém, a fizikai valóm. Persze, nyilván a kocsiban, amivel x úton tartok B pont felé, immáron sokadjára. És mégis vakon tapogatózom, mégse ismerős…
Ouma Shu egy átlagos középiskolás diák Japánban, amelyet 2029 Elveszett Karácsonya óta, amikor robbanásszerűen szétterjedt az apokalipszis vírus, nemzetközi szervezet irányít. A vírus lényegében kristályokká alakítja az embereket. A szervezet pedig bárkit fertőzöttnek nyilváníthat és akár meg is…
Van egy sajátos varázsa az éjszakai vezetésnek, de sosem volt még annyira elképesztő élmény, mint azon az estén.
Tiszta volt az égbolt, hidegen ragyogtak a csillagok, az a néhány, amit láttam. A Hold furcsa volt, egész sárga, nagyjából az első negyedben lehetett. Szokatlan módon mintha valaki…