Itt ismét Ao. A kedves (vagy épp morcos, unott, letört, felpörgött etc.) olvasó most látleletet kap mentális állapotomról. Akit nem izgat a téma, nyugodtan kattanjon máshová. Ha esetleg éppen bekattanna, üzenem, nincs egyedül. Baráti jó tanácsként, azért csak módjával tegye! Tényleg nem cseszegetés, csak ha túlzásba viszi, bezárják, elkábítják, aztán nyáladzó zombiként vegetálhat tovább. Lehet, hogy vigyorogni fog, de akkor is zombi, nyáladzás, vegetáció, nuku önmaga. Akkor inkább szívj egy kis füvet!

Na jó, ma már itt nincs hova bezárjanak, az összes elmeroggyant szabadon mászkál. Országom-világom államformája diliház. Én halmozom is az élvezeteket, a fejemben is üzemeltetek egyet, vagyis hát nem is tudom, ki a tulaj. Jelenleg asszem én, ha már kirugdostak a porondra. De egyébként egy lusta dög vagyok, most is marhára unom ezt. (Ezért sem csodálkozom, ha te is unod, elvégre mi mást tennél? Ha már az író is unja a darabot, mit tegyen a közönség? Jujj, micsoda bölcselet! Megyek hányni. Kiokádok még néhány ilyen fantasztikumot, hátha belőlem is csinálnak egy közhelykirálynőt.)

Szóval lusta vagyok, per pill csöppet frusztrált is meg kattant. Múltkori virtuális találkozásunk óta teljesen rákattantam ama bizonyos filmre. Most épp a zenéje szól, aláfestésnek. Ez bosszant, ahelyett, hogy teljesen elmerülhetnék ebben az izgató gyönyörűségben, kiakolbólintottak ide írni. A bossnak ez a mániája, mindig csak dolgozni, haladni. Legalább ne engem baxtatna! Sajna, ez volt az új ötlete. (Csinálná inkább ő maga! Nem vagyok én rabszolga.)

A főnök, azaz boss, Sakura-san, vagyis Cseresznye hölgy. A megszólítás kijár neki, ha már ő a nagykutya. Igazából csak szeretne az lenni, I kisasszonnyal még ő se bír, sem a külvilággal. Utóbbiban hármunk közül én boldogulok el leginkább. Azaz csak boldogulnék. A feltételes módnak két oka van.

1. Egy köcsög vagyok és némi kivételtől eltekintve leszarom a külvilágot, pláne-sőt az emberek nagyobb hányadát. Kivételek: a macskám, a kocsim és a párom, még egy-két személy, a növénykék a lakásban. Ja és persze a különböző alkotások, de ez már külön téma.

2. A másik kettő is mindig ott van, ahol én. Na, most aztán újat mondtam, mi? Költői kérdés. Baromságot félretéve, nem szakadtunk szét teljesen, mondhatni hármas sziámi ikrek vagyunk. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy… katasztrofális no!

Hármunk közül I kisasszony a legidősebb, holott csak egy gyerek, hovatovább egy sérült gyerek. A sors fintora, legtöbbször így vagy úgy ő jelenik meg a színen; pont ő, aki olyan kis szerencsétlen. Komolyan az idegbaj kerülget tőle! Kurva sok pofont kapott már az emberektől, fél is tőlük, meg úgy nagyjából mindentől, ezért állandóan leblokkol. Mindennek dacára pedig állandóan pitizik, produkálja a kedvességet, jóságot, csakhogy kapjon egy kis szeretetkoncot, ami javarészt puszta látszat. Mint egy ázott, kivert kutya, aki csak azért is visszasomfordál a házba, nagy bociszemekkel, reménykedve, hogy aztán újból farba rúgják. Ez a totális csődtömeg alkotja a képet rólunk a külvilágnak. Hogy miért? Boss képtelen megregulázni, főleg amikor szorongás vagy pánik uralkodik el rajta. Viszont engem sem ereszt szabadjára, mert nem finomkodok. Mondjuk ki, bunkó vagyok, aki bárkit elküld a bús büdös picsába, bármelyik hülye barmot, aki bánt minket vagy csak egyszerűen fájdalmasan ostoba és/vagy rosszindulatú gyökér. Ha nem baxtatsz, én is békén hagylak téged, de ha feltúrod az agyam, akkor számíts a démonra, amit kieresztesz a palackból! Már ha nem vagyok túl lusta előjönni, ellenkező esetben néma közöny az osztályrészed.

[Ez a zene! My God! Bele akarok fulladni. Boldog halál.] Szorri. A koncentráció sem az erősségem.

Cseresznye úrhölgy nem hibáztatható tehetetlenségéért I kisasszonnyal szemben. Elvégre belőle fakad, ő teremtette. A kisasszony ugyanis minden idegesítő dolga mellett egy csoda is, akinek a képzeletéből bújt elő Cseresznye, a hősnő. A hősnő, aki az a lenyűgöző személy kellene legyen, akivé I kisasszony válhatott volna, ám nem mindenben lett tökéletes. Arra mindenesetre tökéletesen megfelel, hogy megteremtse mindazt, amire I kisasszony sérülései és kora miatt képtelen, felhasználva az ő képességét. Bár kevesebb komolyság, merevség és önmarcangolás lenne benne! Az első unalmas, a másik kettő csak gátolja őt.

Végeredményben én is I kisasszonyból származom, én lettem mindaz, amiről hallgatni kell, amit nem szabad kimondani. Fekete bárány, lázadó, egy lusta lázadó, aki nem veti meg az élvezeteket, még ha károsak is. Kávé és cigifüggő vagyok, utóbbiról a két nőszemély unos-untalan le akar szoktatni. A legjobban mégis azt a végtelen lehetőségekkel teli világot szeretem, amelyet I kisasszony képzeletének segítségével valamelyikünk létrehozhat. (Mea culpa, az én kis szerzeményeim olykor igen pikánsak.) Valamint azt a hihetetlen érzékenységünket, amivel élvezhetjük a különböző alkotásokat. Ez a kettő hármunk közös nevezője.

Mentális állapotom? Diliház a fejben. Őrületes, qurva szar és isteni. A lakótársaim? Rohadt idegesítőek tudnak lenni, de szeretem is őket. Hányan vannak? Kettőről beszéltem, azonban nagyon sokan vannak még. Általunk alkotott karakterek és lények, akik bennünk születnek, növekednek; mások által alkotottak, akiket mi szívünkbe zártunk. Ők hol itt vannak, hol nem vannak (tudom, helytelen, alkotói szabadságommal éltem, ne szóljál be!), mint a mesében.

És most Ao lelép.