Egyenletes légzésed tölti csak be a szoba csendjét, mégis itt van. Ha ébren lennél, se hallanád lépteit. Meg se éreznéd, ahogy föléd hajol. Megcsókol s rabul ejti lelked. Tenyerébe fogja s elrepül vele. El egy másik világba, az ő egyik világába.

Egyik éjszaka mégis felébredsz. Valami megváltozott benned. Hallod lépteit, érzed a közeledő tündért. Látni akarod. Lélegzetelállító szépsége beléd ég. Az őt körbelengő dallam visszhangra talál benned.

Megrémül, amikor rájön, látod őt, ám öröme és kíváncsisága erősebbnek bizonyul. Ezúttal már kéz a kézben indultok útra. Már nemcsak éjszaka, hanem nappal is meglátogat, olykor többször is. Így születik meg belőled az Álmodozó.

Az Álomhozó folyamatosan hordja eléd kincseit, alakja egyre vékonyabb, bőre napról napra sápadtabb, majd lénye foszladozni kezd. Kétségbeesetten kapkodsz a foszlányok után, mert nélküle már nem élhetsz. Nem is fogsz, ha parlagon hagyod, elzárva őrzöd kincseit, a mindenét, melyet neked ajándékozott. Ha nem hallod meg halk kérését: alkoss belőle valamit. Mert álmaid csak nyers ékkövek, zabolázatlan, ki nem forrott energiák. Ezek alkotják az Álomhozó lényét, mely most már a tiéd. Ő pedig eltűnt.

Itt az ideje, hogy most te készítsd el az ajándékod. Alkoss a kincsekből, és meglátod, az Álomhozó is újjászületik.