Sindzsi: Little fairy tales
Homály
Ebben a természet alakította hatalmas medencében két település épült, melyek állandó harcban álltak egymással. Az egyik várost körülölelő fény, hol megnőtt, hol megfogyatkozott, akárcsak a másikat körbeölelő sötétség. Bár utóbbi város mágusai már többször is teljes sötétségbe burkolták az utált Fények városát, sikerük sosem volt tartós.
Fekete város fekete ura dühöngött, amiért képtelen megnyerni a háborút, amikor egy messziről érkezett vándort bocsátottak elébe.
- Jó uram, így sosem fogsz nyerni – közölte az idegen.
A jó úrnak erre rögvest kedve támadt lenyakaztatni a koszos senkiházit, aki viszont nyugodtan folytatta mondókáját.
- A sötétség nem elég. Az ő fényük túl erős és tiszta. Ameddig nem gyengíted meg őket és hitüket, addig minduntalan el fogsz bukni.
- Ezt már hallottam – mordult az úr.
- De én tudom a megoldást is – felelt büszkén a vándor.
Másnap a Fények városának lakói arra ébredtek, hogy az utcákat valamiféle nyúlós szürkeség üli meg. Eleinte makacs ködnek vélték, s végezték mindennapi teendőiket, ám a köd még másnap, sőt harmadnap is mindent beburkolt. Voltak, akik már ekkor sejtették, hogy pusztulásra vannak ítélve, és elmenekültek.
A lakók többsége azonban hozzászokott a homályhoz, mely megbetegítette őket. Észre sem vették, hogy mindent átalakított, pedig többé semmit sem láttak. Utálni kezdték a színeket, mert bántotta szürkeséghez szokott szemüket. Semmit sem láttak tisztán, de szentül hittek abban, hogy az ő általuk kitalált kép az igazi. Elmosódott foltokra, bizonytalan körvonalakra hagyatkoztak, s foggal-körömmel védték azt, amit erre felépítettek. Sokan vesztették életüket így.
Akadtak még ugyan néhányan, akik látták, hogy ez nem jó így. Tudták, hogy változás kell, mely elkergeti a mérgező homályt, amíg nem késő. Szélre lenne szükségük – mondták, ám egyikük se vállalkozott az útra a hegyi szentélyhez, ahol köztudottan a Szél istene lakozott. Csak vártak és vártak, és beszéltek, de szavaikat senki nem hallotta rendesen.
Közben a környező hegyek népei aggodalmasan figyelték, mint huny ki a fény utolsó lángja is, mint nyeli el a szerteterjedő sötétség. Sokszor szóba került a gyűléseiken és otthonaikban is a probléma, ám nem akartak beleavatkozni, elvégre ez nem az ő dolguk.
Így tűnt el a Fények városa.