- Szerinted mi történik a csillagokkal, amikor lehullnak? – kérdezte tőlem nagyon régen valaki. Legjobb emlékeim szerint egy másik srác volt, akivel összebarátkoztam egyetlen nyári táborom alkalmával, de az is lehet, hogy a középiskolás gólyatáborban?

Nem feleltem, nem feleltünk, mert – most már tisztább az emlék – még egy fiú volt velünk. Hárman feküdtünk a meleget lehelő tetőn és bámultuk az éjszakai égboltot.

- Egyáltalán miért hullnak le? – érkezett a következő kérdés.

- Kit érdekel? – mordult a másik srác. Ha jól emlékszem, neki egyébként is ilyen „bűbájos” természete volt, valószínűleg ezért sem kötöttünk életre szóló barátságot.

Én valamiféle válaszon gondolkodtam, pontosabban úgy tettem, sosem ment könnyen ez a beszélgetősdi.

Ő megoldotta egyedül, nem a kérdést, a beszélgetés folytatását:

- Én olyan csillag szeretnék lenni, amelyik sosem hullik le – olyan áhítatos hangon mondta, azt hihetted, ez valami ima volt.

Ehhez pedig már nem tudtam, mit szóljak.

Ma az a kérdés foglalkoztat, talán ez a vágya volt az oka annak, hogy másfél évtizeddel később öngyilkos legyen.

- Szerinted miért? – a kérdést a mellém lépő tini lány teszi fel, aki nem is olyan rég szedett össze a padlóról.

- Miért lett öngyilkos vagy…

- Miért hullnak le a csillagok – feleli azonnal.

Csak a fejemet ingatom válaszul.

- Te nem szeretsz válaszokat adni – mondja, csalódottsága már-már fojtogató.

- Kényszerből jön le vagy ez az ő vágya? – faggatózik.

Miközben az jár a fejemben, miért nem hagy nekem békét, ingerülten morranok fel:

- Honnan tudjam én azt?

Ő csak bólogat és előadja a nagy bölcset:

- Igaz, igaz, elvégre te félsz csillag lenni.

Ugyanabban a pillanatban megragadja karomat, egy percre elsötétül minden, majd az űrben térek újra eszméletre.

Körülöttünk csillagok zúgnak el. Nem tudom, hogy a gondolataikat olvasom, vagy kimondott szavukat hallom, de mindnek látom az okát. Az egyik úgy véli, itt az idő, ez a természet rendje, a másik unja, hogy egy helyben függjön, szabadulni akar, a harmadik magányos, így csatlakozik. Van, aki feladja, van, aki nem s éppen új útra lép ezzel. Akad, aki ezt tekinti élete értelmének, míg más számára ez csak jó mókának tűnik. Mind-mind különböző okból, de elindulnak,

s a Földön megszólalt egy fiú szomorkás hangja:

- Úgy tűnik vége, mind lehulltak.