A pszichológia már jó ideje toplistás helyet élvez érdeklődési köreim között, már gyerekként is szerettem volna megfejteni másokat és magamat, bár az nem fogalmazódott meg bennem, hogy űzzem is ezt a foglalkozást. Ez a mondhatni hobbim azonban egyértelművé tette, hogy e két könyvet bizony magammal hozom a könyvesboltból és nem bántam meg.

Ugyan – ahogy azt a szerző A magyar macska átka végén elmondja – e történetek több-kevesebb részben fikciók, mégis bepillantást engednek a terápiába és az orvosok személyes, valamint szakmai világába. Ha szerettétek a Terápia című sorozatot, valószínűleg e könyvek is tetszenének.

A Terápiás hazugságok regény, amelyből kiderül, valójában mennyire könnyű átverni egy terapeutát. Ezen kívül érdekes a szakmai vitákba, ellentétekbe való betekintés akár a két orvos, Marshal és Ernest szupervíziójában, akár az Intézetben zajló bizottsági gyűlésen. Megmutatja, hogy a pszichológia tudománya mennyire nem egységes, sőt kifejezetten sérülékeny, ami sokkal inkább tárgyának (az emberi pszichének, elmének, léleknek), semmint fiatalságának köszönhető. Úgy is mondhatnánk, egy tudományban minél többször, minél nagyobb mértékben van jelen emberi tényező, annál ingoványosabb talajra lépünk.

Ezt a szakmai ellentétet képezi le Marshal és Ernest, egyikük a keményvonalas analitikus, aki mindent előírt módszerek és szabályok alapján végez, másikuk a fiatalabb lázadó, aki kísérletezik, akinek legfontosabb a kapcsolat a pácienssel és az őszinteség.

Két nemcsak szakmailag, de emberileg is igen különböző személy, mégis mindketten könnyű prédának bizonyulnak egy-egy sunyi, illetve bosszúszomjas páciensnek. Vajon mi ennek az oka? Egyrészt páciens és terapeuta viszonya a bizalomról szól, végül is kihazudna, ha segítséget kér. (Ez a gondolat azt hiszem, kis magyar valóságunkban nem állja meg helyét, sajnos, még aki alapvetően bizalmat szavazó alkat, az is egyhamar elsajátítja itt a kétkedés művészetét.) Másrészt mindkettőjük esetében olyan területen érkezik a támadás, mely egyébként személyes gyenge pontjuk. Ernest csalója egy igen vonzó hölgy, míg Marshalt két páciense a pénz iránti vágyát, valamint saját büszkesége és presztízse iránti félelmét felhasználva veri át, egyikük igen csúnyán.

Részletekbe nem mennék bele, higgyétek el izgalmas! Ami nekem itt kérdésként felmerül, az az ügyek kimenetele. Ernest – bár nem tudjuk meg, mit reagál az igazságra – a hazugságok ellenére képes kapcsolatot kiépíteni páciensével és segítséget adni neki. Ezzel szemben Marshal teljesen padlóra kerül, míg ügyfelei élvezik az életet. Vajon ez személyiségük vagy terápiás hozzáállásuk eredménye, netán valami másé?

A magyar macska átka hat pszichoterápiás mesét tartalmaz. E történetek két főtéma körül forognak. Az egyik a halál, a gyász feldolgozása, a lezáratlan beszélgetések, ügyek feloldása, saját elmúlásunk, rákbetegek terápiája, egzisztenciális szorongás. A másik kör a szerző számára is kulcsfontosságú terapeuta–páciens kapcsolat, ahogy sokszor hivatkozik rá az „itt és most”, a terapeuta fejlődése a pácienssel, mi történik, ha a páciens egy véletlen folytán megtudja, mit gondol róla valójában orvosa, vagy – ami a regényben is megjelenik – pontosan mit takar az őszinteség a terapeuta részéről a terápia során.

Míg a második témakör a laikus és terápiában nem részesülő olvasó számára inkább csak amolyan érdekesség, addig az első tematikai sor elemeivel egész biztosan találkozott már (vagy fog a későbbiekben), már csak ezért is ajánlom, ha másért nem, gondolatébresztőnek.

Irvin D. Yalom, Terápiás hazugságok, Park Könyvkiadó, Bp., 2016.

Irvin D. Yalom, A magyar macska átka, Park Könyvkiadó, Bp., 2013.