Van az a mondás, hogy ha nem a két szememmel látom, el sem hiszem. Nos, én láttam, de még így se hittem.

Szokásos esti sétámon voltam. Szokásos, hát néha rám jön a mehetnék és még ritkábban rá is veszem magam. A sétám se stimmel, mivel Ő megint velem volt, mint az utóbbi időkben mindig, ha épp mégse lenne velem, előbukkan a semmiből a következő pillanatban.

Aztán a teljesen szokványos esti utcán a szokványos átadta helyét az abszurdnak. Megjelent előttem a semmiből legalább tíz fickó, mivel egyszerre beszéltek, fogalmam sem volt mit akarnak, de a kezükben lóbált kardokból ítélve nem egy sörre akartak meghívni.

Az agyamban egy hang sikoltozva követelte, húzzam fel a nyúlcipőt, de a testem lecövekelt, álltam ott, mint egy békés borjú a mező közepén és a helyzet abszurditásán kérődztem, mintha mi sem lenne természetesebb. Ekkor szólalt meg Ő:

- Talán harcolnod kéne.

Hitetlenkedve rámeredtem.

- Megvesztél?

Ő dühösen toppantott egyet és valamiféle prüszkölő hangot adott ki.

- Használd, amid van!

Beletúrtam zsebembe, a kulcsomon, némi rágón és taknyos papírzsepin kívül semmi sem akadt.

Felhorkant, majd egyik ujját a mellkasomra, másikat a homlokomra szegezte.

- Ami ott van.

Közben a fickók egy tapodtat sem mozdultak, úgy tűnt, olyanok, mint a videójáték figurái, csak a start után lendülnek mozgásba, vagyis talán elmenekülhetnék. Uccu neki, hátraarcot vágtam és rohantam. A következő utcában azonban megint megjelentek, ám ezúttal nem vártak semmire.

Ő erre kétségbeesetten rám kiáltott:

- Csak képzeld el!

Megtettem, elképzeltem magam két karddal, amint sebesen és látványosan hatástalanítom ellenfeleim. Az állam valahol a járdán maradt, míg azt néztem, ahogy Ő életre kelti fikcióm.

Az alakok hamar szertefoszlottak.

- Egy pisztoly jobb lett volna – dünnyögte nekem.

- Bocs, jobban szeretem a kardot – szabadkoztam, aztán felkiáltottam: - De én magamat képzeltem el!

Ő higgadtan tovább indult s mintegy mellesleg odavetette:

- Én is te vagyok.

- Szóval van egy tizenhat éves lány énem?

- Te alkottál.

- Kérem vissza a szokványos estémet!

Igazából mikor volt nekem utoljára szokványos estém?