3. Egymásra hatás, kifordított világ Ebben az utolsó pontban két olyan műről lesz szó, amiben Akutagawa kicsit mást alkotott, olyasmit, amiben egyesített mindent, méghozzá igen ügyesen. A kezdeti hangja, az emberiségről alkotott véleménye és az "őrület" (amennyiben az abszurd végül is valami…

Ez a könyv meglehetősen szokatlan olvasmány volt számomra, de egyébiránt is olyasféle élmény, ami legtöbbünket kizökkent; nem véletlen a teljesen értelmetlennek tetsző címe ennek a cikknek sem. Vian regényét olvasva garantáltan kikerülünk a mi kis jól bejáratott világunkból, és olyan helyre…

Bár több könyvet valamelyik online felületen rendelek meg, két-háromhavonta azért ellátogatok a helyi, kis könyvesboltba. Ilyenkor ugyanis az ember mindenféle meglepetésre lelhet, ellenben az online felülettel, ahol már adott könyvre keres rá, valamint az oldal az ahhoz hasonló könyvek reklámjával…

noktürn – ‘zongorára vagy zenekarra írt kisebb, melankolikus lírai zenedarab’; ‘‹eredetileg› éji dal, szerenád’. Nemzetközi zenei szakszó a francia nocturne (‘éjszakai’) nyomán; ez a latin nocturnus folytatója a nox, noctis (‘éj’) alapszóból.[1] A nocturne általában egy kifejező, lírai, esetenként…

Az előző részből: Amíg ők [Makoto és Rin] jobb híján, és mert aggódtak, erről vitatkoztak, addig Kiya épp visszatért testébe valahol a város ismeretlen részén. Felnyögött, ahogy ráébredt képtelen helyzetére, tudta, hogy az a valami, ami hónapokkal ezelőtt beleköltözött, most újra visszatért. Kábán…

Az abszurd mondat, amit nem akarsz elhinni, hisz az lehetetlen. - Szeretlek – mondta az apa a lányának. – Túlságosan is – tette hozzá. A lány megmerevedik az ölelésben, mert felsejlik előtte a jövő. Megérzi, mi következik, mégis valahol szól benne egy másik hang: Az nem lehet, hogy… Persze, hogy…

Van az a mondás, hogy ha nem a két szememmel látom, el sem hiszem. Nos, én láttam, de még így se hittem. Szokásos esti sétámon voltam. Szokásos, hát néha rám jön a mehetnék és még ritkábban rá is veszem magam. A sétám se stimmel, mivel Ő megint velem volt, mint az utóbbi időkben mindig, ha épp…

Helyszínünk Franciaország a II. világháború idején, ahol főszereplőnk Maillat és cimborái várják a fritzek érkezését. Két napig követjük Maillat életét, életének utolsó két napját. E röpke időben minden összesűrűsödik, egy élet és a háború tökéletes kivonata. A következőekben olyan elemeket,…

Odakint zuhogott. Az esőcseppek ütemesen verték a világot. Én ültem a meleg szobában, a gépre meredtem, kezeim a billentyűzet fölött, tétlenségbe dermedve. Eltűnt előlem a fonal, melyet eddig követtem. Kétségbeesetten álltam a sötét labirintus közepén. A történet még a végkifejlet előtt megfagyott…