Éjjelente, amikor a békák kuruttyolása uralta tó melletti kertjüket, beférkőzött otthonukba és álmaikba, a fiú egy nő csodálatos énekére ébredt. Erre már egész kisgyermekkorában fény derült. Anyja felriadt álmából, s amikor kiment egy pohár vízért, megpillantotta fiát, aki transzba merülve az ajtó felé tartott. Felrázta a fiút és kikérdezte. A fián kívül senki sem hallotta a nő énekét, ezért elmentek a varázslóhoz, aki elmondta, az egy démon éneke. A szülők megtiltották hát a fiúnak, hogy éjjel kimenjen a házból, ám a tiltás mit se használt. Még szerencse, hogy egy csengőt kötöttek a bejárat fölé, ami azonnal jelzett, ahogy a fiú kitárta.

Évekig lekötözték éjjelre, annyira féltek, hogy fiuknak nyoma vész. Kamaszkorba lépve a fiú egyre hangosabban, vehemensebben tiltakozott e bánásmód miatt, de szülei meg se hallották. Tizenhat évesen a fiú úgy döntött, felkeresi a varázslót, akinek intését követték szülei és számon kéri.

Legnagyobb meglepetésére a varázsló kijelentette, ő egy szóval sem javasolta, hogy tartsák távol őt az éneklőtől, csupán azt mondta, az egy démon hangja, amelyet azért hallhat, mert sorsuk összeköttetett.

Bár a fiút félelem töltötte el a démon szó hallatán, következő este egy kést rejtett matraca alá, oda, ahol még lekötözve is eléri. Amint szülei elaludtak, üggyel-bajjal kiszabadította magát, majd kimászott az ablakon és hagyta, hogy az ének magával ragadja.

Egy közeli tisztáson aztán meglátta a démont, aki gyönyörű volt és kissé ijesztő is, egészen addig, míg a fiú ki nem lépett a bokrok takarásából, az erdő sűrűjéből. Akkor a démon hirtelen elnémult, láthatóan megrémült s menekülni akart, ám hangjára megdermedt.

- Nem kell félned, nem akarlak bántani – kezdte a fiú, igyekezett megnyugtatni a fiatal nőt, aki nem mozdult, arca így közelebbről mérhetetlen bánatot tükrözött.

- Az éneked vezetett ide – folytatta.

A nő tágra nyílt szemmel ámulva kérdezett vissza:

- Te hallottad?

A fiú bólintására könnyekben tört ki és valami olyasmit mondott:

- Pedig már azt hittem, örökké egyedül leszek.

A varázsló sem tudta, hogy e démonfaj lányainak énekét csak a számukra elrendelt párjuk hallja meg. Azonban e nőnek úgy tűnt, nem akad párja, ezért jó ideje itt bujdosott az erdőben, s már csupán megszokásból énekelt.