Helyszínünk, egy lengyel város, a két keretet alkotó (első és utolsó) fejezet kivételével a 90-es években. Itt követjük nyomon két fiatal főszereplőnk, Jędrek és Krzysiek életét. Egyikükből gyilkos, másikukból a múlt rabja lesz.

Nyomasztó, lepusztult környék, nyomasztó kor, kilátások nélkül, mint egy mocsár, melyből szabadulni szinte lehetetlen, beleragadni annál könnyebb. Ez a mocsár megbetegít.

Döbbenetes, több helyütt egészen horrorisztikus olvasmány, melyben a tágabb s szűkebb, lehangoló, elborzasztó és kietlen közeg megtör és felfal két fiatalt.

Bárhol lehetséges leélni egy egészséges életet? Talán, de akadnak helyek, ahol csodaszámba megy, számukra nincs menekvés.

Az elvben rendezett, viszonylag jómódú családból származó Jędrek egyszer csak brutális módon megöli közös barátjukat, Dareket. Nem önmaga, mintha „egy másik lélek költözött volna belé”. Bűnére nem derül fény, így a következő három évben tovább zajlik élete. A nem csupán barátaitól, családjától, de önmagától is elidegenedett fiú kétségbeesetten próbál más utat találni, visszafogni ezt a másik lelket. Menekül, ám sehol sem bír megmaradni, a másik lélek nem nyugszik, mígnem végül három év után újabb áldozatot szed, ezúttal a szomszédjukban lakó lányt. Ekkor már nem ússza meg a dolgot, kicsit később, de börtönbe kerül.

Rendkívül nehéz megérteni azt, aki ilyesmit követ el, sőt a lehetetlennel határos. Számunkra elképzelhetetlen, felfoghatatlan dolog az olyan gyilkolási vágy, mely éppoly zsigeri, akár az éhség; ahogy az a magány, talajtalanság, üresség is, mely a fiú elidegenedésének fokmérője. Karaktere az Inuyashiki c. anime Shishigamijával állítható párba.[1]

Eközben Krzysiek újra s újra csalódni kényszerül időnként felcsillanó, csalfa reményében, hogy egyszer végre normális családja és élete lesz. Ennek meghiúsítója az alkoholista apa, aki legtöbbször fizikai erőszak nélkül, kiszolgáltatottságukra s érzelmeikre alapozva tökéletesen manipulálja, sakkban tartja mind őt, mind édesanyját. Megnyomorító mókuskerék, melyből lehetetlen kiszállni.

Krzysiek barátja néma szövetségese mindvégig. Habár a gyilkosságnál nem volt jelen, hamar rájön az igazságra, ám sohasem mondja ki, sőt ugyan későn, de fel akarja ajánlani, egy ártatlan, jó ember helyett inkább ölje meg apját, akitől képtelenek szabadulni.

Miért e cinkosság s ajánlat? A fiú számára barátja az egyetlen támasz, kapaszkodó, sorstárs, és esetükben a szenvedésben kötettett testvérség erősebb az erkölcsnél. Bár kivételek mindig vannak, az is igaz, van a kilátástalan, reménytelen, végtelennek tetsző szenvedésben az a pont, amikor (ha nem is feltétlenül ilyen módon) áthágjuk a határokat, melyeket ép lélekkel meg se közelítenénk. Mentség ez? Nem. Tragédia.

Orbitowski regénye azokat mutatja be, akik a mocsárba vesznek, mert nincs erejük és/vagy eszközük, mellyel megmenekülhetnének. Történetük alapja sok más emberé is. Olyanoké, akik a mocsárba fulladnak, ragadnak.

Łukasz Orbitowski, Egy másik lélek, Typotex, 2017.

[1] http://aoisakura.blog.hu/2018/02/19/az_utolso_hos