- Miért hoztál ide? – kérdeztem, közben a tükrökkel teli termet pásztázva.

- Nézz körül, majd megérted – felelte, majd gyengéden taszított egyet rajtam. – Gyerünk!

Vonakodva léptem beljebb, hogy elinduljak a tükrökkel kirakott labirintusban. Nem akartam beléjük nézni, utáltam a tükörképem.

- Ez így nem lesz jó – hallottam hangját, de nem érdekelt.

Mentem tovább és tovább, minden zsákutcánál ingerültebben fordultam meg. Ki akartam jutni, oda, ahol nem kell a saját szemembe néznem.

Tudtam, mit látnék, egy rakás szerencsétlenséget, egy rusnya, haszontalan fickót, aki azt hiszi, van benne valami mégiscsak, akiből lehet valaki, de ez csak olcsó ábránd. Volt rá harminc évem, hogy legyek valaki, ha eddig nem lettem, hát már nem is leszek. Én akartam megmutatni, azoknak, akik semmibe vettek s kigúnyoltak, hogy több vagyok? Pedig úgy léptem át a felnőttlét bűvös küszöbét, hogy most aztán itt az idő, alkotok valami nagyot, s ezzel bebizonyítom, tévedtek. S hol vagyok most? Sehol!

Észre sem vettem, hogy gondolataim egyre hevesebben rohamozó hullámai alatt megálltam, és a tükrök körbevettek. Azonnal szorosan összezártam szemhéjam és minden kérlelésére csak még jobban szorítottam, mint egy hegymászó keze a sziklát, mely megakadályozza, hogy a mélybe zuhanjon.

Éreztem, ahogy két tenyere arcomra simul, érintésére rögtön kinyitottam szemem. A tükrök eltűntek, de amint rá néztem, a tekintete lett tükörré. Hősként láttam viszont magamat, egy olyan hősként, aki nem legyőzhetetlen, nem híres, nem tökéletes, mégis küzd, mégis valaki. Azonban ez a valaki értelmetlen dühöt is dédelget, mely arra sarkallja, hogy bosszút álljon, hogy éppúgy bántsa azokat, akik őt megalázták, ugyanakkor igyekszik e dühöt nemcsak kordában tartani, de valami építőbbé áttranszformálni, több-kevesebb sikerrel. Ez a vágy s a küzdelem a könnyek ellen gúzsba köt, elfojtja energiáim.

- Nem akarsz a tükörbe nézni, mert nem akarod látni, amit mutat, mert félsz tőle. Pedig valójában bezártad magad a tükörbe, azt hiszed, te magad vagy a tükörkép.

Megdöbbentenek szavai, szívesen ellenkeznék, de nem engedi.

- Holott a tükörkép sokkal inkább azt mutatja meg, milyen a tükör, s mit érez irántad. Az, amit az én tükrömben láttál, szintén torzít, szeretetem miatt tompítja dühöd vérszomját, kegyetlenségét, mert elhiszem, küzdesz sérült lelked mérgei ellen.