Hja, kérem, a kezed meg lóg a bilibe…

Oké. Kezdjük ott, hogy szeretem ezt a számot (https://www.youtube.com/watch?v=6enZdk9LTqs ) és értékelem az üzenetét. Az, ami emellett bennem felmerült, nem ez ellen szól, inkább csak némi eszmefuttatás, amolyan, rendben van ez, csak hát valahogy mégse ilyen kerek a világ.

Nagyjából miről is szól ez? Hogy mindenki érték(es), azok is, akik nem „ép” emberek, hogy legyőzhetőek korlátaink, hogy mindenkinek van neve és arca, hogy nagyságra, nagyszerűségre születtünk. Pozitív üzenet, nekem a stílus is bejön, csak valahogy úgy vagyok összerakva, mindig jár az agyam. Ennek eredményeként bennem azonnal felmerült a kérdés… Nem, nem számonkérés! Puszta kérdés: És hol vannak a többiek? Azok, akik nemhogy nem lesznek nagyok, az életük csöppet sem nagyszerű, ők maguk a legkevésbé sem érzik annak magukat, sokkal inkább arctalan, névtelen, értéktelen hús-vér masszának, valakinek, akit az élet megrág, aztán kiköp.

Vajon egy ilyen üzenet bármit megváltoztat bennük, körülöttük? Talán. És ha ennyi sem lenne a világban, az nem lenne végtelenül szomorú és reményvesztett? De, szóval köszönet minden ilyenért, én csupán most másképp szeretnék írni, a magam módján láttatni a problémát.

Fogadjuk el a tézist, mindenki érték(es). Khm, még akkor is, ha vannak emberek, akikről nem ez jut eszedbe először, vagy sokadjára se. Lehet, csak nagyon mélyen van elrejtve benne az az érték, vagy neked nem érték. Túltárgyalva.

Legyőzhetőek a korlátaink? Mind nagyságra születtünk, nagyszerűnek? Itt már azért nem lehet elhessegetni a szemedet kiverő valóságot, meglehet éppen azt, amiben te magad is élsz. Például azt, hogy a fenébe is milliónyi korlátunk van és akad köztük, amit nem lehet legyőzni, csak elfogadni, esetleg valamiféle alkut kötni, kiskaput keresni. Hovatovább nem is mindenki rendelkezik egy harcos, csillogó páncélos, vagy rongyos lovag szellemiségével, az is megesik, annyiszor taposnak már rajtad, annyiszor próbálod mindhiába, inkább leteszed a kardot, vagy bármit, amivel győzelmet akartál aratni.

A kevesek, akik a legrosszabbat is túlélik, akik bárhonnan felállnak, kitörnek, nyernek, nem fáklyás vezetők előttünk az úton, akkor pláne, ha ekként hirdetik maguk. Nem, ők sokkal inkább az égen átfutó üstökösök, akikre felnézhetünk vággyal teli szemekkel, halk kívánságot rebegve, remélve, hogy egyszer talán mi is, de könnyen lehet, hogy nem. A mi álmunkat is ők hordozzák, képviselői azoknak, akiknek mégsem sikerült.

Sikerült, na de, igazából mi is? Mit kellene elérnünk? Mikor leszünk nagyok, nagyszerűek? Ha van kapcsolatod, családod, irigylésre méltó? Ha gazdag vagy? Ha híres vagy? Ha tiéd a legnagyszerűbb munka? (És az mi?) Ha elismernek? De kik? Miféle nagyságra születtünk? Milyen, aki nagyszerű? Sokféle válasz lehet, mindenki megadja a magáét, aztán esetleg megvalósítja. Egyetlen ige, mégis mennyire nem ilyen egyszerű! Nem olyan, mint készíteni egy szendvicset. Hogy mást ne mondjak, azért, mert sokan vannak, akiknek még az sincs, akiknek már az felérne a földi mennyországgal, ha alapvető szükségleteik teljesülnének, vagy akiknek az az álmuk, hogy egyszer talán másra is fordíthatnak energiát, mint a mindennapi túlélésre, hogy egyszer partot találnak, és nem kell örökké megfeszíteniük minden izmuk, hogy a fejük a víz fölött maradjon. Mindennapi túlélés pedig nem csupán az, hogy legyen mit enni, hol aludni, stb., de az, ha állandóan saját magaddal küzdesz, mert túlságosan sérültél, vagy magadért, másért küzdesz, mert egy borzalmas, bántalmazó közegben élsz, mert utálod a munkád, de nem teheted meg, hogy ott hagyd. Sok pokol van, kár azon vitatkozni, melyik szörnyűbb.

Tudom, ez a zene, ez az üzenet nem képes visszaadni mindent és nem is célja, nem lehet mindenkihez szólni, nem lehet egyszerre mindenről beszélni. Azt is tudom viszont mennyire pocsék, amikor sem az életed, sem magad nem érzed nagyszerűnek, nagynak, amikor ki kell egyezned a valósággal, ahol nem így működnek a dolgok, ahol nem nyerhet mindenki, és emiatt negatív érzésem is van az ilyen üzenetekkel kapcsolatban, úgy érzem, becsapnak. Azt hiszem, ez azoknak is köszönhető, akik mindenféle „guruként” annyit nyomatják a nagy pozitív ezt meg azt, mondván náluk a recept a k…. jó életre, hogy attól egyrészt a belem kijön, másrészt minden más pozitívumot is bemocskolnak. Ebből a szempontból a klip jobban kidolgozott, lehet ellenérzésünk, de tagadhatatlanul nem egy egyoldalú, szirupos förmedvény. Az, amit leírtam, csak mellékes elmélkedés.